Interjú
Gyűjteményhez ad
"Aki itt helyt tudott állni, az igazán hős volt"
2417 megtekintés
Hossz: 00:45:00
Témakörök:
kettős megszállás
Leírás:
0:00 1942 nyarán indultak el Kecskemétről a keleti frontra, ő géppuskás szakaszparancsnok volt, leírja, hogy az egyes katonáknak mi volt a feladatuk egy szakaszban, összesen 34-en voltak
4:25 Katowicében álltak meg először, ott a lakosság kenyeret kéregetett a katonáktól, ezután az ukrajnai Resica célállomásra mentek, odáig vitte őket a vasút, az arcvonal kb. ezer km-re volt keletre
6:27 ezt a távolságot gyalog kellett megtenniük, és közben a partizántevékenységet felszámolniuk, hétfőtől péntekig reggel öt-hat órától gyalogoltak, szombaton karbantartás, vasárnap pihenő volt
8:02 augusztus közepén kerültek először bevetésre, felsorolja, hogy mely településeken mentek keresztül, de mesél a partizánokról
12:48 elérkeztek a Donhoz, egy Urivhoz közeli faluban volt az első táborhelyük, a feladatuk az volt, hogy a Don folyón átszivárgó partizánokat megtámadják, leírja az Uriv körüli helyszínt is
15:20 Urivtól délre sikerrel jártak, a Potudan nevű folyónál, visszaverték a támadásokat
18:46 elmeséli a tűzkeresztségüket
22:48 kitűzték nekik szeptember 9.-re volt kitűzve nekik az urivi templomdomb bevételét, de a támadás eredménytelen volt, noha nagyon felkészültek rá, ő is majdnem ottmaradt a támadás során
31:11 Urivnál harckocsi-támadást is kaptak, egészen a német tüzérség támadásáig, őket pedig megállásra utasítják, ekkor már csak 18-an voltak a 34-ből
33:10 két-három hét után elküldték pihenőre az egész zászlóaljat, egy németek által kiépített bunkertáborba, hírül vették azt is, hogy hamarosan leváltják őket, a géppuskákat ekkor már le is adták
37:11 ennek ellenére január 13.-án Urivnál áttörték az arcvonalat, riadóztatták őket, és bevetésre küldik a szakaszt, nagyon erős volt a hideg, és alig 5-6 méteres a látótávolság a köd miatt, ott lövést kapott, és elment a kötözőhelyre, majd a tábori kórházba, ami 15-20 km távolságra volt
39:48 két napot töltött a kórházban, mert utána kiürítették a tábori kórházat, Alexejevkába ment az ottani kórházba, ott volt a magyar főparancsnokság is, de az ottani kórházat is kiürítik, és Kharkovba került
42:21 Litvánián és Drezdán keresztül végül hazakerültek Szolnokra, utána hazamehetett Kecskemétre, a fronton maradt bajtársai májusban értek haza 12-en
Említett időszakok, témák
- A második világháború időszaka (1941-1945)
- Katonai szolgálatról, hadifogságról
- Személyi és anyagi veszteségekről
Interjúalany neve:
Dr. Bibó Zoltán
Interjúalany lakhelye:
Kecskemét
Interjúalany született:
Lajosmizse,
1922
Interjúalany foglalkozása:
jogász
Felvétel időpontja:
2011. március 25.
Felvétel helyszíne:
Kecskemét
Kapcsolódó interjúk
Sváb lányból kulákfeleség
Hossz: 00:46:00
Az interjúalany beszél gyerekkoráról, családjáról, költözésükről, iskolai tanulmányairól (0:21), apja háromhetes katonai szolgálatáról (5:57), második világháborús emlékeiről, a katonák viselkedéséről (7:21), a háború utáni újrakezdésről (15:39), későbbi férjéről, akiről azt hitték, meghalt a háborúban, de visszatért (17:13), a földosztásról és a Rákosi-korszakbeli nehézségekről (21:41). Kitér arra, hogy az apja a második világháború idején facipőben járt, és a gyerekek télen a cipőhiány miatt nem mentek iskolba (24:14). Beszámol arról, hogy a bátyját jó tanulmányi eredményei miatt a Szovjetunióba vitték továbbtanulni (26:33), és hogy miként sikerült elkerülni a családnak a deportálást (27:25). Mesél arról, hogy a várakozásokkal ellentétben nem vitték el férje családját az ávósok, pedig kulákok voltak, valamint arról, hogy mennyire vasósult meg a faluban a közteherviselés (29:11). Elmondja, hogyan költözött be egy tanácstitkár a házukba (36:10), megemlíti a földjük kollektivizálásának körülményeit és az elviselhetetlen beszolgáltatási kötelezettséget (37:22). Feleleveníti, hogyan lett az apjából akarata ellenére TSZ-elnök (39:25), végül arról beszél, hogyan segített az agráregyetemen tanuló bátyja a falunak az aratásban, apja kilépéséről a TSZ-ből, és ismételt költözésükről (40:38).
Interjúalany: Köteles Józsefné
Felvétel időpontja: 2010. november 27.
Készítette: Zrínyi Ilona Gimnázium, Miskolc
Masaryk idejében jó volt... – Interjú Sztranyák Ferencnével
Hossz: 00:34:00
Sztranyák Ferencné Csehszlovákiában, Nagykéren született. Ott élte át az orosz megszállást, majd 1947-ben a lakosságcsere keretében Cinkotára, majd Csengődre telepítették. Kemény munkával sikerült önálló otthont teremteni a faluban.
(00:00-02:30) származás, család; (02:30-08:50) szlovák-magyar viszony, népviselet; (08:50-11:24) az I. bécsi döntés hatásai; (11:24-16:20) szovjet megszállás a faluban; (16:20-22:20) áttelepítés, lakosságcsere; (22:20-24:00) megtelepedés Csengődön, tanya; (24:00-29:00) beszolgáltatás, szakszövetkezet, faluba költözés, építkezés; (29:00-33:13) mindennapi élet, munka.
Interjúalany: Sztranyák Ferencné
Felvétel időpontja: 2011. április 06.
Egy háztartásbeli élményei a második világháborúban
Hossz: 00:31:00
Az interjúalany mesél arról, hogy hogyan élte meg ő és környezete a II. világháborút. Beszél férje katonaélményeiről és hadifogságáról. Szól a háború utáni újjáépítésről, illetve a mezőgazdaság átalakításáról és a téeszesítérsől is.
0:11--születés, család;
0:58--II. világháborúról őrzött emlékei, az oroszok bevonulása;
3:38--férje katonáskodása és hadifogsága;
6:55--a férje hazatérése és a háború utáni újrakezdés;
8:0-- a téeszesítés a Kádár-rendszer;
9:15--milyen volt az oroszok megítélése a faluban, hogyan viselkedtek az oroszok a helyiekkel, hogyan próbálták meg túlvészelni a szegénységet;
15:0--hogyan zajlott a téeszesítés;
21:26--mit mesélt a férje a fogságról és a katonaságról, a doni ütközetről, milyenek voltak a háború utáni mindennapok;
29:0--milyen volt az élet 1945-49 között
Interjúalany: Sali Imréné
Felvétel időpontja: 2011. március 04.
