Interjú

Gyűjteményhez ad
deportálás
gettó
munkaszolgálat
légitámadás
zsidóság
infláció
holokauszt
amerikai hadsereg
'40-es évek

A munkaszolgálat nekem az életet jelentette

2477 megtekintés

Hossz: 00:40:00
Témakörök: Mindennapi élet
Leírás: 0:00 családi háttér, gyermekkor, egy kispolgári családból származik, a család Pápára költözött a gazdasági világválság miatt 3:53 mesél a pápai zsidó közösség életéről 5:35 a pápai gettót 1944-ben állították fel, a környező falvakból is ide hurcolták a zsidókat, mesél a német megszállásról 7:09 őt munkaszolgálatra hívták be, ami saját bevallása szerint számukra az életet jelentette, mesél a körülményekről, amelyek jobbak voltak a sorstársaiknál 8:31 őt Kőszegre hívták be, majd gyalog átvonultak Szombathelyre, ahol hónapokig voltak, ott nem érte őket semmilyen bántalmazás 10:10 ők a légitámadások utáni mentésekben dolgoztak, a családjával a deportálásig tudta tartani a kapcsolatot 12:35 1944 novemberének első napjaiban átvezénylik a századukat Ausztriába, mesél a kiugrási kísérlet napjairól 15:46 gyalog mentek a magyar határig, Mosonmagyaróvárig, ott a szerbiai munkaszolgálatosokat látták, akik sokkal rosszabb állapotban voltak, mint ők 18:03 Németországban meneteltették őket, de ott már kegyetlenkedtek velük, egy pápai ismerősét pl. agyonverték; az élelmezésük drasztikusan romlott 20:41 1944 decemberében egy munkatáborba viszik át, ott töltöttek négy és fél hónapot, síneket, farönköket cipeltettek velük, az élelmezés valamivel jobb, de kevés volt, mesél a lágerkörülményekről 24:14 szökésre nem tudtak gondolni, mert csíkos rabruhában voltak, és nem volt helyismeretük sem 25:33 az étrendjük részben kenyérből, zöldségfélékből álló levesből állt 26:28 a front közeledtével a tábort feloszlatták, a tábor egyik fele gyalog indult el, a másik fele meg vonattal, őket München közelébe vitték 28:45 Dachauba viszik őket, április elején kerültek oda, nem csináltak semmit, de nem volt élelem se, április végén vonatra rakták őket, és elindultak, de megállítják őket ápr. 28.-án, mondván, hogy vége a háborúnak, de akkor még nem volt vége a harcoknak 31:16 sok gyalogoltatás után egy fennsíkon letáboroztatták őket, gépfegyveres őrséggel, de ekkor már sok volt a szökés, ők is megpróbálták 34:40 végül 1945. május 1.-én szabadultak meg, mikor az amerikai tankokkal találkoztak 35:39 a hazatérésre nem volt azonnali lehetőség, ő kórházba került, csak szeptember 1.-én indult el haza, a családja sorsáról egy ismerősön keresztül értesül 37:10 mesél az élet újrakezdésének nehézségeiről, és az óriási inflációról
Említett időszakok, témák
  • A két világháború közötti időszak (1918-1941)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • A magyar zsidóság sorsáról, beleértve az embermentést is
  • Személyi és anyagi veszteségekről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
Interjúalany neve: Kaufmann Pál
Interjúalany lakhelye: Pécs
Interjúalany született: Karcag, 1924
Interjúalany foglalkozása: nyugdíjas
Felvétel időpontja: 2011. április 05.
Felvétel helyszíne: Pécs
Interjút készítette: Kodály Zoltán Gimnázium, Pécs

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:25:00
0:00 mesél a háborúról, novemberben bombázták a falut, a szülei házát találat érte, a szovjet katonák beköltöztek a házukba 3:34 visszaemlékezik a falu háborús tapasztalataira 4:41 az édesapját kuláknak nyilvánították, mert cselédet foglalkoztatott, be kellett szolgáltatniuk mindenből, a kenyeret Pestről hozta 6:03 1956-ban volt besorozva katonának, beosztják nemzetőrnek 7:01 elmegy tanulónak, de nem akarták fogadni, mert kulákcsemete volt, de végül a KTSZ-ben dolgozik 7:45 a felesége veszi át a szót, mesél a háború idejéről, és az orosz katonák bejöveteléről, nagyon féltek az orosz katonáktól, különösen a fiatal lányokat féltették 11:34 az 1956-os eseményekről mesél, a rádiót mindig hallgatták, de nagyon sokan meghaltak a forradalom alatt 12:14 a férj beszél, az óvóhelyük az udvaron volt, de őket megtalálják a szovjet katonák 14:11 kulákként nem vihették be az udvarba a terményt, kint kellett őriznie éjjel 16:48 a feleség mesél az ötvenhatos rádióhallgatásokról, a szomszédok is hozzájuk jártak rádiót hallgatni 17:53 a férj mesél a helyi forradalmi eseményekről, a diósgyőri munkások egy része a faluból származott, meséli, hogy leverik a vörös csillagot, meg a szovjet katonák emlékművét 18:59 a Kádár-rendszerről a beadás, és a hadisarc jut az eszébe, ennek során megadott számú termést kellett beszolgáltatniuk, mert kulákok voltak 22:48 hétvégenként dolgoztak, hogy legyen elég takarmány az állatoknak, nem volt sok idejük a kikapcsolódásra 24:15 a Kádár-rendszer volt a legjobb, mivel tudtak lakást építeni, volt munkájuk
Interjúalany: Kis János
Felvétel időpontja: 2010. július 16.

Hossz: 01:23:00
Az interjúalany beszél származásáról (0:16), Horthy kiugrási kísérletének kudarcáról és a nyilas hatalomátvételről (1:35), a leventékről, a leventemozgalomról, az általános mozgósításról, amely az interjúalanyt is érintette (2:43), arról, hogy a nyilasok Nagykanizsára osztották be, majd nem sokkal később elindult haza, de visszavitték és lecsukták, később a konyhán dolgozott, majd megszökött (5:45). Mesél arról, hogy Ausztriába vitték őket, ahol véget ért a háború (11:14), majd elindultak haza, és az úton angol katonákkal találkoztak, később egy hadifogolytáborba kerültek, majd Udinébe, Olaszországba (12:36). Két hónap olaszországi tartózkodás után Bécsbe szállították (18:10), majd hazatért Kaposvárra (21:33). Néhány hét múlva letartóztatták, elvitték Nagykanizsára, és megkezdődött a kihallgatása (22:39). Innen többedmagával megszökött, de kapott egy lövést, és mindkét lábára lebénult (26:05). Beszél ellátásáról (28:28), sikeresen megszökött társáról (31:12), Szovjetunióba szállításáról, ahol dolgoztatni akarták (33:28), az ottani ellátásról (35:20), arról, hogy megtanult oroszul beszélni (38:10), majd kivitték egy táborba, ahol kőbányában dolgoztatták az embereket (42:50). Majd továbbszállították egy másik lágerbe, ahol a német barakkba került (45:12). Mesél az ottani MUSZ-os erdélyi zsidó orvosról, akit német kémként ítélték el (49:52), győri kanonok rabtársáról (51:28), és a többi rabról (53:00). 1953 januárjában elvitték egy elosztóba, majd Novoszibirszkbe, ahol értesült Sztálin haláláról (55:21), majd bevagonírozták, és egy vasútvonal építkezésére szállították (59:09). Később közölték vele, hogy hazamehet (1:03:12), majd Lembergbe szállították, ahol 4 hónapot töltött (1:05:15), végül elindultak társaival hazafelé, de előbb Nyíregyházára kerültek (1:08:28), majd Debrecenbe (1:13:49), végül Pestre, ahol találkozott egy kaposvári ismerősével (1:15:14), akinek a segítségével eljutott Kaposvárra (1:18:10).
Interjúalany: Dr. Keményfi-Kirner Béla
Felvétel időpontja: 2011. február 20.

Hossz: 00:53:00
Az interjúalany beszél családjáról (0:25), illetve édesapjának I. világháborús olaszországi hadifogságáról (2:00). Édesapja fogságból való visszatérés után (5:45) rendszeres katonai szolgálatára és a II. világháborúra tér ki (11:35), majd arra, hogyan vitték el málenkij robotra (14:30). Beszél apja fordulatos szabadulásáról (21:12), a hazaút viszontagságairól, a hazatérésről (26:52). A háború utáni kemény évek viszontagságairól (36:58), és az 1953 utáni enyhébb viszonyokról is szól (41:33). Végül az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó reményekről és a Kádár-korszakról beszél (42:06).
Interjúalany: Seprényi Gyuláné
Felvétel időpontja: 2011. február 01.