Az interjúalany beszél Magyarország szovjet megszállásáról, az orosz katonák viselkedéséről, németellenességéről, valamint arról, hogy a szentképekről azt hitték, hogy családi portrék (0:00). Szól az 1950-es évek mezőgazdasági terrorjáról, a beszolgáltatásról és a padlássöprésről, részletesen kitérve a különböző terményekre vonatkozó szabályokra (04:04). Beszél a kuláküldözésről, a kulákság kritériumairól, valamint a jelenség mögött meghúzódó irigységről (7:55). Szól a szövetkezetek létrehozásáról és a kényszerű belépésről (9:40). Beszél a mezőgazdaság ellenőrzésének eszközeiről, a behajtókról, állami szervekről, illetve a békekölcsönről (13:38). Szól továbbá iskoláiról, az ideológiai és az otthoni nevelés kettősségéről (16:26). A korszak hitéletéről, a vallásos megnyilvánulások kiirtásáról és a kommunista jellegzetességekről, a mozgalmakról külön szól (17:48). Az egyház és az állam viszonyát is megemlíti (21:07). Beszél az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (22:40), az ’56 utáni enyhülésről (24:30), valamint a hétköznapokról a Kádár-korszakban (25:58). Végül nagyapjáról mesél, aki Horthy Miklós flottájában teljesített szolgálatot az I. világháborúban (36:54).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról (0:39), szüleiről (1:36), a házban elszállásolt szovjet katonákról (2:55), a környéken folytatott második világháborús harcokról, bombázásokról (6:55), bátyja németországi fogságáról (8:39), az 1956-os forradalomról (10:45), családjáról (15:01), tanulmányairól (17:12), a szocializmusbeli életkörülményekről (18:54), a rendszerváltoztatásról (21:37).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a játékokról (0:20), majd az orosz megszállásról való emlékeiről (3:50). Szól arról, hogy a megszállás idején tilos volt németül beszélniük otthon, nehogy baj legyen belőle (6:00). Szól arról is, hogy mikor döntött az orvosi hivatás mellett (7:05), illetve családja más orvostagjairól (12:00). Ballagásáról, a SOTE-n töltött egyetemi éveiről (13:10), majd a váci kórházban kapott első munkájáról kiemelten szól (17:30). Elemzi, hogy az akkori és mostani idők között mi változott az egészségügyben, amelynek válságát betegként is átélte (19:30). Szól munkájáról, valamint mentősként szerzett tapasztalatairól (22:20). Elmeséli, hogyan szerzett tudomást a lehetőségről, hogy külföldre lehet menni orvosnak (24:00), majd szól arról, hogy milyen kellemesen töltötték idejüket az algériai Béjaïa városában (29:00). Szól a kellemetlenségekről, így a betegségekről és a viharokról is (32:10). Elmeséli azt is, hogyan utazott ki a TESCO szervezésében, és hogyan kellett a Brenner-hágón megállnia, mert "autómentes nap" volt az 1973-as olajválság miatt (33:45). Szól arról, miként lett háziorvos (36:00), majd arról, hogyan kényszerítették be annak idején a pártba (37:30). Szól az 1956-os forradalom előtti erjedésről, amit az egyetemen is érzékelt (41:45), majd a rádió ostromáról, és arról, hogyan morzsolódott le barátjával a tömegről (46:20). Végül az egyetemi élet visszatéréséről szól (49:48).