Az interjúalany beszél II. világháborús katonai szolgálatáról, sebesüléséről a Don-kanyarnál (0:31), hadbírósági tárgyalásáról és Magyarországra szökéséről (16:22), illetve Magyarország szovjet megszállásáról és az orosz katonákról (23:22). Szól még továbbá a TSZ-ekről (5:25), a megélhetési körülményekről (12:00), és a munkaviszonyokról (22:20).

Az interjúalany 1929-ben született Harsányban (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). 7 éves korában került Miskolcra. Apja vasutas volt, az ő munkája miatt költöztek. Az elemit és a gimnáziumot négy különböző iskolában végezte el, részben a II. világháború miatt. 1940-ben kezdte el a gimnáziumot, erről részletesen beszél. (02:52) 1944 áprilisában már befejeződött a tanév, az interjúalany is a vasúton dolgozott a szünidőben, ezért nem tartozott Miskolcon az első bombázáskor. Mire hazaért, a házról már hiányzott a tető. Beszél a harcokról, a megszálló németek majd szovjetek viselkedéséről, a lakosság helyzetéről. 1944 novemberében fejeződtek be Miskolcon a harcok. (14:54) Beszél a harcok utáni újrakezdésről, az iskola újraindításáról. 1948-ban érettségizett. Felvették a Miskolci Műszaki Egyetemre, de közben az építőiparban helyezkedett el, az egyetemen halasztott. Letette a kőművesvizsgát, majd 20 évig dolgozott a kohóban. A kivitelezésnél dolgozott, így sok helyen (a keleti országokban is) járt építési ajánlatokat tenni, vezető beosztásba került. A miskolci panelek építésében nagy szerepe volt. (23:20) Miskolc fokozatosan elveszítette "nyomortelepeit", az emberek az iparban kezdtek dolgozni és megjelentek a panel lakótelepek. (26:44) Az interjúalany a sorkatonai szolgálata alatt, 1952-ben lépett be az MDP-be, 1956-ban szüntették meg párttagságát, mivel szóban támogatta a forradalmat. Ezután kevesebb fizetést és szakmai elismerést kapott. (33:50)

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja vasutas volt 1:15 Debrecenben élik át a bombázásokat, édesapja vasutasként az állomáson veszélyben volt 3:50 Debrecent elhagyták a front előtt, Budapestre mentek, majd Komárom következett, utána ő munkaszolgálatos levente lett az édesapja vasutas alakulatát kisegítő csapatnál, Ausztriába menekültek, de eljutottak Csehországba is, ott éri őket a szovjet megszállás 7:50 végül június végére értek haza, ott a piaristáknál pótolt évet, és így felfigyeltek rá 10:18 1947-ben érettségizett, utána belépett a piarista rendbe, és tanított, de 1948-ban államosították az iskolát, 1950-ben pedig feloszlatták a szerzetesrendeket 11:42 az államosítás után teológiát tanultak, majd a kispapok felétől megváltak, őt 1953-ban szentelték pappá 14:52 egy dolgozata miatt áthelyezték Érsekvadkertre, elmeséli az ottani plébános élettörténetét és meghurcolását az ötvenes években 20:06 néhány hónap után áthelyezik Nógrádmegyerre, mesél az 1956-os eseményekről 24:45 a következő helye egy budapesti plébániára volt, ott nagyon sokan jártak hittanra, az 1956-os forradalom leverése elleni tiltakozásul 27:08 1961-ben beidézi az ÁVH, megvádolták államellenes szervezkedéssel, ennek a végeredménye az lett, hogy három évre eltiltják a papi működéstől 30:50 egy rádió-televízió szervízhez ment el dolgozni, de ez sem ment könnyen, szereznie kellett papírt, hogy politikailag megbízható 40:55 1964-ben a Vatikán és az állam közötti részleges megállapodás után enyhült a szigor, ezért visszamehetett papnak, közben levizsgázik rádióműszerészetből 49:15 mesél a megfigyelésekről 54:25 1976-ban már tartott három lelkigyakorlatot, ezért ősszel felrendelték, és áthelyezték a budai Szent Imre-plébániára 1:00:40 a Kádár-rendszer válságát nem érezték, még 1983-ban is egy hittan óráját a rendőrség megpróbálta megakadályozni 1:07:35 1986-ban egy spanyol kirándulásról hazaérve hallották, hogy Lékai bíboros meghalt, aki állami temetést kapott, az örökfogadalmat pedig csak 1989-ben tehette le