Leírás: Az interjúalany beszél családjáról, tagjainak példaértékű viselkedéséről (0:05), majd oktatásáról a bajai III. Béla gimnáziumban (0:42). Szól édesapja kiváló kisiparosi munkájáról, valamint az 1950-es évek terrorjáról (2:05). Beszél az 1956-os forradalom bajai eseményeiről, ami számára akkor kezdődött, amikor összetépték az orosz tankönyveket és a folyóba dobták Rákosi mellszobrát az osztálytársaival (2:52). Szól arról, hogyan vonultak a városon keresztül és hogyan növekedett a tömeg (6:05). Végül a laktanyához mentek, ahol fenyegető légkör volt, de végül sértetlenül hazaért (7:40). Szól a forradalom leveréséről és a disszidálási hullámról (12:30), majd arról, hogy miként alakult meg a Kádár-kormány, hogyan torolta meg a forradalmat és hogyan jelentették meg a fehér könyveket az "ellenforradalom rémtetteiről" (14:54). Szól arról, hogy a disszidált magyarokat mindenütt nagy szeretettel fogadták (17:50) . Elmondja, miként érte el Kádár, hogy egyre több magyar gondolja azt, hogy jó az ő rendszere (18:14). Beszél vallásos meggyőződés és a kommunista diktatúra harcáról, az egyéni szabadság korlátozásáról, a békepapi mozgalomról (20:35). Szól arról, hogy gazdaságföldrajzot tanított, és az ott közölt hivatalos adatok nem álltak összhangban a valósággal. Beszél a Barátság kőolajvezetékről, és arról, hogy nem lehetett tudni hitelesen, hogy jól járunk-e az energiaközösséggel (22:55). Elmeséli, milyen névleges kompromisszumokat kellett tennie, hogy igazgatóvá válhasson. Szól arról, hogy miként lépett be a pártba, majd miként adta fel tagságát, illetve arról, hogyan tevékenykedett a Hazafias Népfrontban (26:20).