Az interjúalany beszél a családjáról (0:31), II.világháborús emlékeiről (2:13), a család Tanácsköztársasággal kapcsolatos rossz emlékeiről (6:25), a háború utáni időkről (7:42), úttörőként átélt negatív élményeiről (8:45),az ifjúsági szervezetekről (11:35), az 1956-os forradalomról (13:38), a szórakozási lehetőségekről a Kádár-korszakban (19:20), a korszak ellenállóiról, szamizdat kiadványokról, tüntetésekről (20:05), a rendszerváltoztatásról (34:12), a Történeti Hivatalban folytatott kutatásáról (37:56).

Az interjúalany beszél a cserkészetről (1:01), családjáról, gyerekkoráról (3:53), a leventemozgalomról (5:28), katonai bevonulásáról (8:43), bevetéséről, második világháborús részvételéről (14:31), hadifogságáról (21:21), hadifogságból való hazatéréséről (26:38), visszatérése utáni munkájáról (34:47).

Az interjúalany 1945-ben született Szolnokon. Apja katonaként szolgált a II. világháborúban. A háború után Szolnokon élt a család, amikor apját visszahívták a Néphadseregbe ejtőernyős századosnak 1947-ben. (02:00) Apja 1941-ben repülőtisztként irányította a Délvidéki hadműveleteket, ezért 1945 után egy darabig nem alkalmazták. Csak akkor állhatott újra szolgálatba, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van szakértelmére. (05:02) Apja mindig az igazság pártján állt, mindig a segített a szenvedőkön, akármilyen származásúak voltak. A családfőt likvidálta a Rákosi-rendszer. 1951-ben egy sikeres szolnoki repülőbemutató után a család kapott egy balatonfüredi jutalomnyaralást. Pár nap után azonban a családfőt sürgősséggel behívták Budapestre. Ekkor látták utoljára, koncepciós perben elítélték, bebörtönözték és később kivégezték. (08:12) A családnak el kellett hagynia Szolnokot, az anyai nagyanyához kellett költözniük Pápára. (09:32) Osztályidegennek nyilvánították a családot, így az anya sem dolgozhatott sokáig, nyomorogtak. Végül téglagyárban sikerült állást szereznie. (11:06) 1953-ban, Sztálin halála után egy ügyvéd segítségével tudták meg, hogy az édesapát 1952 áprilisában felakasztották. (13:10) 1956-ra az emberek úgy érezték, hogy enyhül a rendszer, Nagy Imre miniszterelnöksége és Rajk László újratemetése miatt pozitív változásokat vártak. Október 23-án az édesanya felment Budapestre, hogy megtudja a teljes igazságot férje kivégzéséről. Mire felért, már kitört a forradalom, 3 hétig a fővárosban kellett maradnia. Édesanyja a forradalmat szentnek tartotta. (16:10) A Belügyminisztériumban sikerült utánajárnia az édesapa peres ügyének. A bírósági jegyzőkönyvekből kiderült, hogy az áldozatot valószínűleg nagyon megkínozták, de az utolsó szó jogán minden vallomását visszavonta. (17:46) Az interjúalany édesanyja 1988-ban hunyt el. A rendszerváltoztatás idején, mivel az apja a Magyar Közösség tagja volt, az akkori közösségi tagok segítették, hogy a család hozzájusson a jegyzőkönyvekhez. Az egész koncepciós per hazugságokra épült. Voltak olyan részletek, amelyeket azok durvasága miatt nem mondtak el az áldozat gyermekeinek. (20:36) Az interjúalany nagyon örült a rendszerváltoztatásnak, gyermekkora óta erre várt. Később a folyamatok alakulásával azonban nagyot csalódott. Érezni lehetett, hogy az MDF szét fog esni. (23:40) Beszél Antall József temetéséről. Mivel ismerte az elhunyt miniszterelnököt, személyesen is részt vett a ravatalozáson és a temetésen. (24:30) Vallásos neveltetést kapott (evangélikus, református), a család együtt imádkozott és olvasta a Bibliát, de annyi megpróbáltatás érte őket, hogy hittanra nem jártak, csak nagyobb ünnepeken mertek istentiszteletre menni. (26:26)