Az interjúalany beszél családjáról, fiatalkoráról, röviden szólva arról, hogyan disszidált és került végül az amerikai hadseregbe, és megemlíti oktatását is (0:13). Szól második világháborús emlékeiről, a Felvidék akkori életéről (7:54), majd visszatér arra, milyen érzés volt az ottani magyaroknak, mikor visszacsatolták a területet (12:45). Szól arról, hogyan bántak velük a szlovákok a háború után (5:52), és hogy miért emiatt hogyan disszidált Csehszlovákiából, hogyan került gyűjtőtáborba Jugoszláviában (16:14), és végül került az amerikai hadseregbe (17:16). Mikor dél-karolinai kiképzése befejeződött, tolmácsként hónapokig az 1956 novemberében érkező magyar emigránsokkal foglalkozott (18:30). Szól arról, miként zárult ez a program (24:48), valamint arról, hogy mit hallottak Amerikában az 1956-os forradalomról (25:40). Beszél arról, hogy hol szolgált az amerikai hadseregben (26:02), valamint a koreai háborúról (27:45). Szól arról is, hogyan fogadták, mikor haza akart települni, és milyen nehézségekbe ütközött a letelepedése (29:20), valamint a Magyarország és Amerika közötti különbségekről, és arról, milyen feszültség volt a korábban és később érkezett amerikai magyarok között (34:50).

Az interjúalany bemutatja egy 50 holdas, zalai parasztcsalád életét a Rákosi-rendszer előtt, majd részletesen beszámol a család Hortobágyra telepítéséről (ez az első kitelepítési akció során történt), valamint a Kócspusztán eltöltött három évről. Interjúalanyunk beszél a hétköznapi létbe való visszailleszkedéséről. Szemlélteti saját tapasztalatai alapján az '50-es évek közepén zajló iparosítás jellegzetességeit Tatabánya és Oroszlány vidékén.

Az interjúalany beszél a gyerekkoráról, tanulmányairól, a fiatalok szórakozási és ismerkedési szokásairól (0:39), a katonai szolgálatról (7:48), második világháborús részvételéről (8:59), a Horthy-korszak nemzeti és egyházi ünnepeiről, a kötelező hittantanításról (18:00), az 50-es évekbeli ünnepségekről, felvonulásokról (20:27), végül visszatér háborús emlékeire (21:55).