Az interjúalany beszél gyermekkoráról, majd röviden feleleveníti családja, oktatása és munkahelyei történetét (0:00). Szól nagyszüleiről, a földműves és az I. világháborús veterán vitéz nagyapáról, valamint arról, hogy vitézi családja mégsem fogadta el a földbirtokot a Bánságban (4:12). Elmeséli, mit hallott szüleitől a Horthy-korszakról (7:55), majd szól édesapja frontszolgálatáról a II. világháborúban, a hadifogságból való visszatéréséről. Arról is beszél, hogy a falusiak bunkerben rejtőztek el a megszállás elöl, és vele mákfolyadékot itattak, hogy ne hangoskodjon, ami nagyon felbőszítette édesapját (9:20). Szól a zsidók elhurcolásáról, és arról, hányan tértek vissza (12:18). Beszél a Rákosi-rendszer mezőgazdasági terrorjáról, a beszolgáltatásokról, valamint a rendszer és a vallásos hit összecsapásáról (14:12). Szól arról, hogy kiket zártak börtönbe vagy vertek meg a rendszer túlkapásai és a tagosítás elleni fellépésük nyomán (18:35). Szól az 1956-os forradalom során szerzett élményeiről (20:45). Értékeli a Kádár-korszakot, annak jobb megélhetési körülményeit és a foglalkoztatás-politikát (22:12). Beszél a rendszerváltoztatásról és annak meghiúsult reményeiről (26:30), valamint a mai fiatalok helyzetéről (28:10).

Az interjúalany beszél családjáról, tanulóéveiről (1:20), valamint arról, hogy jegyző édesapját üldözték a nyilasok, bújdosnia kellett (3:58). Szól arról, hogy az ott maradt kisnyilasok megalapították a kommunista pártot, így tovább folytatódott édesapja üldöztetése. Bár a népbíróság felmentette, az egészsége ráment az üldöztetésre, nem kapott érte nyugdíjat, és a lakását is elvették (6:35). Szól arról, hogy a megszálló orosz katonák elvették édesapja zsebóráját (11:05), majd arról, hogy édeasnyja rokonai meghaltak a Don-kanyarban (12:50). Szól a zsidók gettóba tömörítéséről és elhurcolásáról (13:12), majd a református kollégium államosításáról, a változásokról, a tandíj eltörléséről és a tanári kar megváltozásáról, valamint a sportéletről (16:10). Szól arról, hogy osztályidegennek számított "népnyúzó jegyző" édesapja miatt, a felvételijét pedig elvágta a párttitkár (28:05). Egy állami gazdaságnál helyezkedett el, ahová katonai szolgálata után nem akarták visszavenni (30:25). Elmeséli, hogy egyszer nem fogadták el az aratási jelentését, mert nem írt bele hazug adatokat a túlteljesítésről (31:58). Szól katonai szolgálatáról, ami épp 1956 október végén ért volna véget, és ahol rádiósként teljesített szolgálatot (36:45). Beszél arról, hogy nem örültek az 1956-os forradalomnak, mert nem szerelhettek le, hanem készültségbe álltak (38:45), valamint arról, hogy el voltak készülve Zalaegerszeg megvédésére, de a szovjet túlerő miatt megadták magukat (41:45). Az ezredparancsnok "árulása" miatt a lakosság megvetette a katonákat (44:35). Visszatért a civil életbe, a textilgyárban helyezkedett el és esti iskolában érettségizett (47:08). Végül arról szól, hogy miként állt ellen a pártba való belépésnek, miként lett üzemvezető, és hogyan működött az üzem (51:02).

Az interjúalany beszél a családjáról és gyerekkori csínytevéseiről (1:11), szakmai képzettségéről, munkáiról (4:26), édesapja I.világháborús részvételéről, hadifogságáról (5:58), hazatéréséről (15:53), saját II.világháborús emlékeiről (17:30), a Don-kanyarbeli eseményekről, ahol többek között a bátyja is meghalt (24:44). Mesél a háború utáni újrakezdésről, a hatalmas inflációról és a forint bevezetéséről (26:52), a beszolgáltatásokról, jegyrendszerről (29:10), az 1956-os forradalommal kapcsolatos élményeiről (31:48), MADISZ-tagságáról (33:40), a 70-es évekről (35:47), tanulmányairól (37:00), a falu történetéről írt könyvéről, a falu többszöri leégéséről (37:35), szocialista rendezvényekről, ünnepségekről (43:48), fényképészi tevékenységéről (45:47).