Cseh Bertalan beszámol a második világháború alatti tapasztalatairól, a német és román katonák viselkedéséről. Kiemelte, hogy a román hadsereg katonái több alkalommal erőszakoskodtak a civilekkel,vagy házakat fosztogattak, stb. (4:30) Az '56-os forradalom és szabadságharc idején vidéken tartózkodott, bár párttag volt (kényszerítették rá), ennek ellenére Ő is üdvözölte a forradalmat. A fegyveres ellenállásban nem vett részt.(22:32) Már az 1956-os év tavaszán TSZ-be kényszerült adni földjeit és jószágait (16:25), de eme TSZ a forradalom előtt nem sokkal meg is szűnt. Viszont 1960-ban új TSZ-t szerveztek, amibe Cseh Bertalan be is lépett és annak 1990-es megszűnéséig ott is dolgozott. A rendszerváltoztatással kapcsolatban megjegyzi,hogy a '80-as években a TSZ már egészen jól működött (10:25), de a '90-es években, a rendszerváltoztatás után a mezőgazdasági tevékenység nehézkesebb lett, sokan veszítették el vagyonukat, földterületeiket, jószágaikat (11:44).

Az interjúalany beszél Horthy-korszakbeli gyermekkoráról, családjáról, elemi iskolás éveiről, vallásosságáról. (05:56) Beszél a II. világháború szörnyűségeiről, a harcokról, a szovjet megszállásról. Az orosz katonáktól nagyon félt, bujdosott előlük. Részletesen elmondja a megszálló szovjetek rémtetteit. Korábban a megszálló német katonák tisztességesen viselkedtek. (17:34) A háború alatt fiatal nőként férfimunkát kellett végeznie, mivel a férfiak többsége a fronton harcolt. (20:22) Négy gyermeke született, egyik fia fiatalon meghalt. Beszél gyermekei életéről, unokáiról, dédunokáiról. (22:54) Számára a Kádár-korszakban a legrosszabb az volt, hogy megpróbálták elvenni az emberektől a vallást és a "vesztes mentalitást" akarták beléjük nevelni. A körülmények ellenére végig vallásos maradt, templomba járt. (30:28) Örül a rendszerváltoztatás pozitív hatásainak. (31:46)

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, a gödrei sváb közösség eredetéről (0:05), majd az oktatás és a művelődés lehetőségeiről (5:42). Beszél a II. világháború alatti életről (8:18), majd az orosz megszállásról (12:46). Beszél a háború végétől jelentkező, svábokat ért ellenségességről, édesapja oroszországi kényszermunkára hurcolásáról (19:50), kitérve a tábori élet mindennapjaira (24:32). Beszél a svábság kitelepítéséről (30:30), illetve arról, hogy őt miként vették le a listáról (39:15). Szól arról, hogyan éltek meg édesanyjával a világháború alatt és után (32:07), beszél a zsidóüldözésről (40:27), és arról, hogyan küldték el mindegyik munkából a háború után, mikor kiderült a származása (44:10). Végül édesapja hazatéréséről szól (47:15).