Az interjúalany beszél fiatal éveiről, képzéséről, a munkalehetőségekről, az általa létrehozott, régi szerszámokat gyűjtő múzeumról, érintve a rendszerváltoztatás hatásait (9:46), illetve a németek kitelepítését (19:42).

Duray Miklós beszél magáról, családjáról, neveltetéséről (1:12), első magyarországi látogatásáról (3:47), a kisebbségi létről gyerekként, a kitelepítéstől való állandó félelemről (5:07), Trianonról, a Felvidék visszatérésének öröméről, és az erre adott csehszlovák reakcióról, a magyarok üldöztetéséről, jogokból való kizárásáról, a magyarok „széttelepítéséről” a Szudéta-vidékre (7:03), a magyar-szlovák lakosságcseréről (11:52). Elmesél egy történetet egy családról, amely nem települt át végül Magyarországra (15:06), mesél a prágai tavaszról (19:28), politikai szocializációjáról (23:22), arról, hogyan emlékezett meg az ’56-os forradalom leveréséről (25:34), a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának megalakításáról, börtönbe kerülésének körülményeiről (27:41), szabadulása utáni helyzetéről, amerikai ösztöndíjáról (37:51), a kommunista rendszer bukásáról, és a rendszer különböző struktúráinak átmentéséről (41:53).

Az interjúalany beszél arról, hogyan tért vissza a Felvidék egy része az első bécsi döntés után. Elmondja a kivonuló csehszlovák katonaság atrocitásait, Horthy bevonulását fehér lovon. (03:20) Beszél II. világháborús emlékeiről, a felvidéki harcokról, az orosz megszállásról. (08:40) Elmondja, hogy a teljesen magyar lakta területet hogyan zúzták szét a csehszlovák-magyar lakosságcserével és a reszlovakizációval. Az interjúalanyt és családját is áttelepítették Ebedről Ágfalvára. (16:42) Az áttelepítéskor a "fehér papírosok" hozhatták minden ingó vagyonukat, a "piros papírosok" csak 50 kilogrammnyit. Marhavagonokban szállították a kitelepített magyarokat. (21:38) Elmondja milyen rossz volt a magyarországi ház állapota, ahova beköltöztették, milyenek voltak a körülmények. Elmondja milyen volt az áttelepített magyarok és a Magyarországon maradt svábok viszonya. Viszonylag rövid idő alatt sikerült beilleszkednie (28:28) Elmondja, hogyan élte át az 50:es éveket: katona, gazdálkodó volt és egy évig TSZ elnök majd tehenész. Beszél arról, hogy az ÁVH milyen tetteket hajtott végre a faluban. Az 1956-os forradalomban a falu lakossága aktívan nem vett részt, később kötelezték őket, hogy belépjenek a pártba. A nehéz idők ellenére a család meg tudta őrizni vallásosságát. (32:58)