Interjú

Gyűjteményhez ad
határőrség
oktatás
Vörös Hadsereg – Szovjet Hadsereg
Wehrmacht
1956
emigráció
'50-es évek
hadifogság
II. világháború
holokauszt
Auschwitz
60-as évek
Ausztria
Kanada
'40-es évek

A kanadai nagynéni

2765 megtekintés

Hossz: 00:37:00
Leírás: Az interjúalany 1931-ben született Üllőn, itt is nőtt fel. Beszél családjáról, szegényes életkörülményeikről. A II. világháború alatt apja ás bátyja katona volt, így egyedül volt édesanyjával, amikor jöttek a megszálló orosz csapatok. A szovjet katonák elől menekülniük kellett, nagyon féltek tőlük. (02:14) Egy idő után már rendeződött a kapcsolat a megszálló oroszok és a lakosság között. Az interjúalany elég jól megtanult oroszul így meg tudta értetni magát. Nem ismer senkit, akit elhurcoltak volna, de többeket, akiket megerőszakoltak. (04:20) Elmondja, hogy a harcok alatt nagyon rosszak voltak a körülmények. Mivel az orosz megszállók ősszel jöttek, nem tudták betakarítani a termények nagy részét, így sokan éheztek. Sokáig a háború után sem javult a helyzet, a mezőgazdasági válságot még súlyosbította a hiperinfláció. (05:40) Az interjúalany 1956-ban emigrált Kanadába a forradalom után. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Vörös Hadsereg leveri a forradalmat, munkatársaival együtt elhagyta az országot, nem akart többé kommunizmusban élni. (07:02) Külföldön szokatlan, de jó volt az élet. Mindenhol nagy szeretettel fogadták a magyar menekülteket. (07:46) Elmondja disszidálásának történetét. Vonattal mentek a határig, majd éjszaka átszöktek a jól őrzött senkiföldjén Ausztriába. Semmit nem tudtak magukkal vinni. (10:04) Az emigrációban a Vörös Kereszt segítete őket. Ausztriából először Angliába (itt ismerkedett meg férjével), majd Észak-Írországba kerültek táborba, innen repülővel mentek Kanadába. Eredetileg Ausztráliába akartak utazni, de mivel találtak állást, Kanadában maradtak. Letelepedtek, családot alapítottak. (12:44) Itthon maradt rokonainak maradt a küzdelmes élet. Anyja nagyon el volt keseredve, hogy lánya itthagyta. Állandóan leveleztek, néha még pénzt is küldtek haza. (14:54) A rádióból és újságból folyamatosan követte a Magyarországi eseményeket. Lélekben és szívben magyar maradt. Gyermekei már Kanadában születtek, de máig büszkék magyarságukra. (16:10) Férje haláláig tartotta a kapcsolatot a magyar közösséggel, azóta viszont csak a gyermekeinek nevelésére koncentrált. (17:10) Visszatérve beszél arról, hogy a világháború után apja és bátyja is orosz hadifogságba estek hónapokra. A táborokban végig éheztek, fizikailag és lelkileg is nagyon megviselte őket a hadifogság. (20:38) Beszél a német és orosz megszállásról, a katonák álltal okozott károkról. Az oroszok minden mozdíthatót elloptak. (22:50) A háború után Magyarországon gyors- és gépírónőként dolgozott több helyen. Fizetése szinte semmire nem volt elég. Egy munkatársnője megjárta Auschwitzot, ő mesélt arról, hogy milyen rémtetteket hajtottak ott végre. A világháború végén látta, hogy többen próbáltak segíteni a zsidókon, általában eredménytelenül. Az elhurcolt zsidók holmijait a németek és a nyilasok elvették. Elég sok zsidó hazatért. (31:30) Férjével Angliában ismerkedett meg. Férje jó kedélyű, barátságos ember volt, mindenki szerette. Néha gondolt arra a család, hogy hazajönnek Magyarországra, de ez a rendszerváltoztatás után is rengeteg pénzbe került volna. Nagy a kanadai és a magyarországi rokonsága is, az itthoniak közül sokakat csak az interjú készítése előtti hazautazáskor ismert meg. (35:32) 1956-ban jelen volt a rádió ostrománál és a Sztálin-szobor ledöntésénél is. (37:10)
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A magyar zsidóság sorsáról, beleértve az embermentést is
  • Katonai szolgálatról, hadifogságról
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól, a vallási életről
  • Az „ötvenes évek” időszaka (1949-1953)
  • Politika és egyház viszonyáról
  • Az 1956-os forradalom és szabadságharc időszaka (közvetlen előzmények, az október 23-tól november közepéig tartó időszak)
  • A forradalom napjainak eseményeiről
  • A „kádári” megtorlás és politikai konszolidáció időszaka (1956 végétől 1963-ig)
  • A kivándorlásról („disszidálásról”)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
Interjúalany neve: Balogh Mária
Interjúalany lakhelye: nincs megadva
Interjúalany született: Üllő, 1931
Interjúalany foglalkozása: gyors-és gépíró
Felvétel időpontja: 2011. május 13.
Felvétel helyszíne: Kisvárda

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:53:00
Az interjúalany beszél családjáról (0:25), illetve édesapjának I. világháborús olaszországi hadifogságáról (2:00). Édesapja fogságból való visszatérés után (5:45) rendszeres katonai szolgálatára és a II. világháborúra tér ki (11:35), majd arra, hogyan vitték el málenkij robotra (14:30). Beszél apja fordulatos szabadulásáról (21:12), a hazaút viszontagságairól, a hazatérésről (26:52). A háború utáni kemény évek viszontagságairól (36:58), és az 1953 utáni enyhébb viszonyokról is szól (41:33). Végül az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó reményekről és a Kádár-korszakról beszél (42:06).
Interjúalany: Seprényi Gyuláné
Felvétel időpontja: 2011. február 01.

Hossz: 00:26:00
0:00 a második világháború idején kislány volt, és Szombathelyen élt 1:11 a legsúlyosabbak a bombázások voltak, a vasútállomás közelében laktak, ami fokozott veszélyt jelentett számukra, minden szirénázáskor elmenekültek otthonról 2:32 az iskola is a vasút közelében volt, az iskolásokat az iskolaudvaron ásott árkokban vezényelték a gyerekeket, az iskolát is találat érte 3:31 1944. március 4.-én volt a legsúlyosabb bombázás, ők azt belvárosi házak pincéiben vészelték át, a házuk szerencsésen túlélte a bombázást 5:35 az iskola lebombázása után a szabadban tanultak, a bombázások között röpcédulákat szórtak 7:40 látja a Németországba gyalogosan indított zsidókat, a szomszédjaikat is elvitték, a szombathelyi Palace-t is lebombázták, az áldozatok bennégtek, mert a nyilasok nem engedik elindítani a mentést 10:13 az oroszok bejövetelekor az édesapjától elvették az órát, kabátot, cipőt 11:13 a háború utáni iskolai élményeiről mesél, a nagyszünetben „sajtónegyedórát” tartott nekik egy diák, a többi szünetben menetelniük kellett, és kötelezően esti fáklyás felvonuláson vettek részt 12:59 a népi kollégiumokról mesél, az iskolákban a gyermekeket a szülők származása szerint tartották nyilván, és a különböző társadalmi csoportokból meghatározott keretszámok voltak az egyetemre 15:18 felveszik a jogi karra, minden második héten nagygyűlés volt, ahol hetente megszégyenítettek egy-egy diákot 16:10 1956-ban felvonult a pécsi diákokkal együtt, negyedéves joghallgató volt ekkor, felszólalt egy egyetemi gyűlésen, a szüleihez utazott haza, de nem tudott utazni, mert az orosz beavatkozás elindult 17:50 a gyűlésen felszólaló diákokat eltávolították az egyetemről, hazament a szüleihez, megpróbált más jogi egyetemre bejutni, de nem sikerül, elment ezért gyárba dolgozni, hogy jó véleményt írjanak róla, sikerül így Szegedre felvételizni 21:20 hiába végezte el az egyetemet summa cum laude, nem kapott állást, Sopron annak idején zárt város volt, határsáv-igazolvánnyal lehetett belépni, ide egy volt iskolatársa segített elhelyezkedni
Interjúalany: Kisfaludy Erika
Felvétel időpontja: 2010. december 01.

Hossz: 00:37:50
Az interjúalany mesél bányamérnökként végzett munkájáról, illetve elmondja, hogy hogyan került kapcsolatba a nyomdászattal, az újságkiadással és végül a papírmerítéssel. 1:10--születés, család, szülők, iskolái; 2:14--hogyan lett nyomdász és újságkiadó, hogyan működik manapság a cég; 7:20--általános iskolás évek, részvétele a kisdobos, illetve az úttörő mozgalomban; 15:25--hol táborozott az úttörőkkel; 17:16--házassága, hogyan jutottak lakáshoz, bányamérnöki munkája; 25:19--hogyan került kapcsolatba a papírmerítés mesterségével; 32:11--jövőbeli tervek
Interjúalany: Juhász Attila
Felvétel időpontja: 2010. július 09.