0:00 a Testnevelési Főiskolán töltött éveiről beszél, a férfiak akkor csak két év szolgálat után jelentkezhettek, a mindennapi egyetemi életre emlékezik vissza 4:31 a fiúk fokozatosan eltűntek a padokból, mert egyre többen kikerültek a frontra, a hirdetőtáblán pedig megjelentek a gyásztáviratok 7:51 mesél a kosárlabdában elért eredményeiről, a mesél a különböző sportágakról 9:45 a Margit-híd felrobbantásáról mesél, két ismerőse a robbantás túlélője volt, az ő történetüket mesél is 13:09 mesél a légiriadókról, és a bombázásokról, ezek egyre sűrűbbek lettek 18:05 1944 őszén még elindult az oktatás, de a létszám már nagyon megcsappant, novemberben az évnek vége lett, mert a katonaság költözött be az épületekbe, de ő nem tudott hova menni, a családja elmenekült már Szegedről, csak úgy maradhattak, hogy állományba vették őket 22:20 később ott sem maradhattak, egyik évfolyamtársához ment, de a házat találat éri, így egy kocsival és egy menetlevéllel átmenekülni Pestre, ott egy családnál lakott márciusig 24:18 az utazás nem volt könnyű, mert a vonat szakaszosan járt, Nagykőrösig jutott el, onnan gyalog ment Kecskemétre, onnan pedig Szegedre utazott, májusban Budapestre tehervagonok tetején tudott visszautazni 26:57 a háború után a kosárlabdát folytatta, nem volt sportmezük, cipőjük, nem kaptak a pályán kívül semmit 30:41 a háború után a semmiből kellett indulni, az üzletekben nem volt kapható semmi, a háború után, amikor gyermeke volt, nem volt tüzelőjük 34:12 mesél az inflációról, és a jegyrendszerről 37:02 a férjét feljelentették a népbíróságon, de felmentették, viszont ez a meghurcolás nagyon súlyos teher volt a családnak, mindennap várták azt, hogy jönnek értük 39:35 a férje nem taníthatott tanár létére, ezért órásmester lett, csak 1962-ben tudott tanárként elhelyezkedni 45:08 1949-ben áthelyezték a tanárképző főiskolára, így lett tanár 46:37 mesél az ötvenes évek sportéletéről, a szovjet szisztémát akarták a bajnoki rendszerben megvalósítani 49:40 a Munkára, Harcra Kész mozgalomról mesél

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, és a debreceni piacolásról (0:20). Rátér a földjükre illetve a kenyérlángos készítésére (2:20). Szól általános iskoláiról, valamint arról, hogyan került a vegyipari technikumba (6:28). Szól arról, hogy felküzdötte magát kémiából, s így elvégezte a technikumot s a hajdúsági gyógyszergyárban kezdett dolgozni (11:35). Szól arról, hogy milyen egyéb oktatást kapott, és hogyan doktorált a vetőmagtermesztés területén (13:55). Szól arról, hogy miként találkoztak az orosz katonákkal a megszállás során (18:28). Szól a németekről is, akik kulturáltabbak voltak, sőt, még fogkrémet is használtak (22:50). Mesél a földosztás mikéntjéről, az igénylőbizottságról, majd arról, hogy a szövetkezetesítés során tulajdonképpen visszavették a földeket (26:45). Beszél arról, hogy miként kezdődtek Debrecenben az 1956-os tüntetések (31:10). Végül arról szól, hogy miként nyomták el a forradalmat november 4. után, majd arról, hogy miként gyalogolt haza, mert a vasút és a közút nem volt biztonságos (39:12).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, juhász édesapjáról, aki hetente csak egyszer volt otthon. Leírja életkörülményeiket, a lakóhelyüket és az intézők ugratását (0:07). Az intézővel való konfliktus után elköltöztek, a háború után pedig nehézkes építkezésbe kezdtek (5:22). Édesanyja elkerült egy nagygazdához takarítani és egy jugoszláviai dezertőrrel élt együtt (9:22). Apjával való rendszeres konfliktus után az interjúalany is elköltözött (11:08). Beszél a II. világháborúról (12:42). Szól arról, hogy családot alapított, de aztán el kellett őket hagynia, mert távol dolgozott (14:50). Elmeséli, hogyan értesültek az 56-os eseményekről (24:00), majd arról, hogyan főzött édesanyja 45-ben az orosz katonákra abból a kevésből, ami volt nekik (22:55). A TSZ-esítésről, és arról, hogy az emberek végül megkedvelték a TSZ-t, szintén beszél (24:30). Szól első gyermeke haláláról és a válásáról (24:50), valamint katonai szolgálatáról, egy apró kihásásáról, ami miatt a veszélyes határőrséghez helyezték (27:25).