Címszavak: 1-10. perc: II.világháború (apa a keleti fronton volt zenész) soproni zsidók soproni poncichterek babsterc 10-15. perc: kitelepítés (1946), telepesek TSZ (1953) Csereingatlan, föld kiváltása 15-22. perc: Szőlőművelés és szüret változásai az elmúlt 50-60 évben 22-27. perc: 1956 – Ausztria, Bécs (1 hét), menekültek Disszidálás, kivándorlás 27-30. perc: Iskolák, szakmaválasztás 30-37. perc: Hegybíróság, hegyközségek, csőszök Rendszerváltoztatás hatása

Az interjúalany beszél a családjáról (0:42), édesapja katonai emlékeiről, Erdély és a Délvidék visszafoglalásáról (2:06), a svábok kitelepítéséről a szerbiai Hódság településről Magyarországra (3:46), majd beszél a németek magyarországi kitelepítéséről (7:52), arról, hogy a betelepülő lakosság átvette a svábok szokásait, és vegyes házasságok is előfordultak (14:38). Mesél tanulmányairól (16:25), a szerbek, magyarok és németek közötti kapcsolatról a háború alatt (18:22), arról, hogy édesapja elesett a II.világháborúban (22:15). Beszél a „hideg napokról” (24:20), az 1944-45-ös, magyarokkal szembeni vérengzésről (26:46), valamint arról, hogy a felesége Szlovákiából áttelepített magyar (31:16). Mesél a magyarországi németek identitásáról (32:00), múlthoz való hozzáállásáról és szorgalmáról (36:11).

0:00 1942 nyarán indultak el Kecskemétről a keleti frontra, ő géppuskás szakaszparancsnok volt, leírja, hogy az egyes katonáknak mi volt a feladatuk egy szakaszban, összesen 34-en voltak 4:25 Katowicében álltak meg először, ott a lakosság kenyeret kéregetett a katonáktól, ezután az ukrajnai Resica célállomásra mentek, odáig vitte őket a vasút, az arcvonal kb. ezer km-re volt keletre 6:27 ezt a távolságot gyalog kellett megtenniük, és közben a partizántevékenységet felszámolniuk, hétfőtől péntekig reggel öt-hat órától gyalogoltak, szombaton karbantartás, vasárnap pihenő volt 8:02 augusztus közepén kerültek először bevetésre, felsorolja, hogy mely településeken mentek keresztül, de mesél a partizánokról 12:48 elérkeztek a Donhoz, egy Urivhoz közeli faluban volt az első táborhelyük, a feladatuk az volt, hogy a Don folyón átszivárgó partizánokat megtámadják, leírja az Uriv körüli helyszínt is 15:20 Urivtól délre sikerrel jártak, a Potudan nevű folyónál, visszaverték a támadásokat 18:46 elmeséli a tűzkeresztségüket 22:48 kitűzték nekik szeptember 9.-re volt kitűzve nekik az urivi templomdomb bevételét, de a támadás eredménytelen volt, noha nagyon felkészültek rá, ő is majdnem ottmaradt a támadás során 31:11 Urivnál harckocsi-támadást is kaptak, egészen a német tüzérség támadásáig, őket pedig megállásra utasítják, ekkor már csak 18-an voltak a 34-ből 33:10 két-három hét után elküldték pihenőre az egész zászlóaljat, egy németek által kiépített bunkertáborba, hírül vették azt is, hogy hamarosan leváltják őket, a géppuskákat ekkor már le is adták 37:11 ennek ellenére január 13.-án Urivnál áttörték az arcvonalat, riadóztatták őket, és bevetésre küldik a szakaszt, nagyon erős volt a hideg, és alig 5-6 méteres a látótávolság a köd miatt, ott lövést kapott, és elment a kötözőhelyre, majd a tábori kórházba, ami 15-20 km távolságra volt 39:48 két napot töltött a kórházban, mert utána kiürítették a tábori kórházat, Alexejevkába ment az ottani kórházba, ott volt a magyar főparancsnokság is, de az ottani kórházat is kiürítik, és Kharkovba került 42:21 Litvánián és Drezdán keresztül végül hazakerültek Szolnokra, utána hazamehetett Kecskemétre, a fronton maradt bajtársai májusban értek haza 12-en