0:00 családi háttér, gyermekkor 2:51 mesél a háborús élményeiről, édesapja katona volt, ők pedig egy kertben ásott bunkerben vészelték át a háborús napokat 6:27 nagyon hiányzott a háború után az élelem és a ruha, így pl. az iskolában gondot jelentett az uzsonna, mesél a háború utáni mindennapokról 13:14 a televízió eleinte nem sugárzott minden nap 14:26 a nagybátyját elviszik Oroszországba négy évig, utána pedig a bátyjáról nem hallottak két évig 17:42 ritkán engedik el a kisvároson kívülre, úttörőként jutott ki a Balaton partjára 20:59 a tankönyveik használt könyvek voltak, egymásnak adták át, mesél a korabeli órákról 33:10 a felszabadulás napján nagy ünnepségeket tartottak az iskolások is, menetgyakorlatokat is végeztek az ünnepséghez 36:00 mesél a korabeli ételekről, édességekről, gyümölcsökről

Az interjúalany beszél családjáról, édesapja megélhetéséről és nagybátyja szocialista érzelmeiről (0:10). Beszél a magyarok délvidéki bevonulásáról, a csetnikek (4:55), majd a partizánok elleni harcokról, illetve az újvidéki razziáról (7:55). Szól arról, hogy esett áldozatául a partizánok elleni razziának egy rokona (11:28), majd arról, hogy 1944-ben Magyarországra jöttek, és később már nem tudtak visszamenni a megtorlás miatt (12:37). Szól arról, hogy az otthon maradottak hogyan szenvedtek a szerbek bosszújától (17:12). Beszél egy német titkosszolgálati tiszttel (22:23), illetve az ideiglenes németpárti lengyel kormány (28:16) tagjaival való ismeretségéről. Végül iskolaéveiről, a különböző nyelvek tanulásáról szól (32:40), illetve a kommunizmus mibenlétét elemzi (38:38).

0:00 Rákospalotán született, és kilencéves koráig egy családi házban éltek, de a házukat elárverezték, ezért Pestre költöztek 1:10 1939-ben kezdődtek a bajok, mert édesapja zsidó volt, édesanyja keresztény, ezért édesapját kirúgták, az anyagi helyzetük megrendült; iskolába egy zárdaiskolába járt, de át kellett iratkoznia, mert nem bírták fizetni anyagilag 2:36 édesapját elvitték munkaszolgálatra, a lakbért nem tudták fizetni, ezért édesapja szüleihez költöztek el, ahol túlzsúfoltak, ennek ellenére sikerült pályázaton egy kertes házat nyerniük, de pechjükre 1944/45-benbelövést kapott 5:59 a ház pincéjében próbálták átvészelni a város ostromát, a barátját, akibe akkor szerelmes volt, lelőtték, szánkóval húzták haza a testét 9:15 a háború után nagyon keményen kellett küzdeni az élelemért, ő volt az, aki beszerezte az ennivalót, a közeli településre jártak pl. krumpliért, cserélni próbáltak ruhát ételért, melaszt meg szójapogácsát ettek 15:50 később javult egy kicsit a helyzet, teherautóval hoztak krumplit; a kenyérnek nevezett ragacsot osztották, de ahhoz nagyon korán sorba kellett állni, döglött lovat is ettek 18:50 Budapest látványa borzalmas volt a háború után, az elsötétítés volt minden este, később pedig nem volt világítás 21:58 1945. máj. 1.-én lépett fel egy táncelőadáson 23:59 édesapja nem jött haza többet, meghalt a munkaszolgálatban 24:15 kultúrműsorok voltak, a házakban, és az utcákon báloztak 25:06 az édesapja családjából mutatóban sem maradt senki, ezért felszabadulásként élte meg 1945-öt, de a kitelepítésekkor ugyanúgy vagonírozták az embereket, a csoport megszűnik, mert a táncvezetőt is kitelepítik 26:07 az igazgatójukat egyik napról a másikra eltüntették, a színházban Sztálin születésnapjára dekorálni kellett az öltözőt 28:02 volt az MHK (Munkára, Harcra Kész mozgalom), aminek keretében kivezényelték őket a sportpályára sportolni 29:04 1956-ban Békéscsabán voltak, amikor kitört a forradalom, ott látja a pályaudvaron a vörös csillag leszedését, a tömeg Gyulára indult volna kiszabadítani a foglyokat, de ő a férjét lebeszéli erről 30:52 újra kellett kezdenie az életét, sikeresen felépíti a ritmikus sportgimnasztikát, ebből kifolyólag gyakran járt külföldön 32:50 voltak Észak-Koreában, kiutazás előtt jelezték, hogy minden be van drótozva, mesél az ottani rendszerről szerzett tapasztalatairól, voltak üzletek, amelyekben nem volt semmi, ilyen boltok egyébként Moszkvában is voltak