Az interjúalany 1938-ban született Megyaszón (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). Beszél családjáról. Apja bárói uradalomban volt kertész, testvére nem született. Gyermekkorában sokat játszott a szembeszomszéd zsidó kisfiúval, a szeme láttára hurcolták el a II. világháború végén. A településen 2 hónap alatt vonult át a front. Az orosz katonák kedvesek voltak a gyerekekkel, de a fiatal nőket megerőszakolták. Közel volt Miskolc, hallotta a bombázásokat. (06:26) Az általános iskolát szülőfalujában járta ki. A Sárospataki Református Kollégiumba jelentkezett, de adminisztrációs hibákra hivatkozva nem vették fel, így nem maradt más választása, csak a kohóipari iskola. Ennek elvégzése után a kohómérnöki karra jelentkezett a Miskolci Egyetemere 1956-ban, de csak gépészmérnöknek vették fel. Később át tudott menni kohász szakra. (14:20) Egyetemistaként ismerte meg későbbi feleségét. 2 hét ismeretség után kérte meg a kezét, egy év múlva összeházasodtak. (16:58) Minden egyetemen végzett fiatalt központilag elhelyeztek a munkahelyeken. Az interjúalany elvileg Csepelre került volna, de apósa el tudta intézni, hogy Diósgyőrben maradhasson. Feleségével szövetkezeti lakáshoz jutottak, családot alapítottak, két gyermekük született. Közben a diósgyőri kohóban is haladt felfelé a ranglétrán. Beszél a kohászati termelés menetéről. (27:22) Beszél a kohóban végrehajtott fejlesztésekről. 1985-ig dolgozott a kohóban, majd kereskedelmi vezérigazgató-helyettes lett, ami elsősorban irodai munkával és utazással járt. Szakmájából kifolyólag több helyen, még Indiában is járt. Beszél szakmai tapasztalatairól. (38:36) Munkája miatt járt nyugati országokban, beszél az ott tapasztalt életviszonyokról. (40:04) A kereskedelmi vezérigazgató-helyettesi pozícióban érte a rendszerváltoztatás, amely olyan változásokat hozott, amelyek a kohót rosszul érintették. Lecsökkent a piac, megszűntek a korábbi kapcsolatok, visszaesett a termelés. A rendszerváltoztatás utáni intézkedések következtében rövid ideig a kohó elsőszámú vezetője is volt, de ekkorra a gyár már kényszerkölcsönökre szorult. Dunaújvárosi kollégáival közösen végül acélértékesítő üzembe is belekezdett. A kohót leállították és szétszedték. (49:32) 1998-ban ment nyugdíjba, de emellett ideiglenesen egy budapesti kohó vezetését is elvállalta. Összesen 33 évet töltött Diósgyőrben. (54:14)

Az interjúalany huszárként szolgált Horthy seregében és huszárként került ki az orosz frontra is a második világháború során. Ott rövid időn belül fogságba esett, és több mint három évet töltött hadifogságban, ahol munkatáborokban is dolgoztatták. Végül 1947-ben került haza. 0:28--gyermekkor, családja,milyen volt leventének lenni; 2:26--hogyan lesz katona; 3:34--hogyan gyűjtötték össze a gettóba a zsidókat; 6:37--mi történt, miután kikerültek a frontra, hogyan találkoztak a szovjet partizánokkal; 12:36--hogyan került fogságba; 17:51--hogy jutottak el a fogolytáborba, milyen volt a fogság; 25:25--hogyan jelent meg náluk Rákosi, hogyan vallatják ki őket a fogolytáborban és hogyan próbálják beszervezni őket a németek ellen a hadseregben; 29:0--munka a fogolytáborban; 29:32--hogyan került haza a fogolytáborból; 32:25--mi fogadta itthon a hazatérése után

Bárczy Klára édesapja, Bárczy Jánosról, annak családjáról mesél. Bárczy János nagyapja jómódú körülmények között élt és maga Arany János volt a magyartanára. A távoli felmenőkkel kapcsolatban hallhatunk családi történeteket(0:15).Bárczy János piarista iskolába járt, amit nagyon kedvelt. Sík Sándor volt a magyartanára. A piarista iskola légköréről, oktatási rendszeréről mesél az interjúalany(4:24). A középiskola után Ludovika katonai akadémiára jelentkezett és korábbi kirívó sporteljesítményei(vívás, ejtőernyőzés,úszás stb) miatt ezt ingyen végezhette el(6:29). A Ludovika elvégzése utána gyalogsági százados lett, majd Pápára került a légierőhöz. Végül pedig vezérkari tiszt lett és Budapesten szolgált(9:49). A fronton gépkocsiját támadás érte, így ennek következtében később, a háború után egy megerőltetés miatt elveszítette a látását(11:40).A nemesi származás miatt több ízben is megkülönböztetés érte a családot. Az interjúalany az "x-es származásról", a deportálásáról és más diszkriminációról mesél(14:54). 1956-ot gyerekként élte meg, ahol a család lakott, azt az épületet is szétlőtték a szovjetek. Ekkor veszítette el a banki munkáját(18:59). Az interjúalany édesapja ezután kezdett el írni, novellákat, családi történeteket fabrikált - majd a miskolci rádió egyik műsorát is ő írta meg(23:02).A Tények és Tanúk könyvsorozatban is megjelentek a visszaemlékezései(24:42).A '60-as, '70-es években az édesapja külön figyelmet fordított a gazdasági kérdéseknek is. Édesanyjának nagyon nehéz dolga volt, hiszen szinte ház körüli munkát neki kellett végeznie - bár nehéz körülmények között éltek, de az interjúalany szerint boldog gyerekkora volt(26:11). A rendszerváltoztatás után az édeapja több írását is meg tudta jelentetni. Bár óriásit nem változtak az életkörülmények, de mégis szabadabb lett a légkör(31:08).