Az interjúalany beszél családjáról, lakhelyükről, régivágású középiskolájáról, és arról, hogyan szerzett tandíjmentességet kiváló átlagával (0:08). Beszél a kollégiumról, az ott tanított nyelvekről és a hittanról (7:12). Szól a háborúról, arról, hogy magyar katonák beszállásolása miatt egy másik gimnázium épületébe jártak (10:50), majd arról, hogy milyenek voltak a légiriadó gyakorlatok (12:55). Leköltöztek falura, ahol a német katonákkal jó volt a kapcsolat (17:10), majd arról, hogy elsötétítést rendeltek a faluban, és ők figyelmeztették esténként a falusiakat a lámpaoltásra (18:00). Szól a rengeteg orosz katonáról, a vezérkar náluk való elszállásolásáról, és arról, hogy ő navigálta a vezérkart a térképük segítségével (20:00). Elmeséli, hogy édesapját tolmácsként alkalmazták, mások azonban letartóztatták, és azt, hogy az ott lakó tiszt hogyan próbált rajta segíteni (24:00). Szól arról, hogy miként végzett és tanított édesapja helyett a háború után (27:25), majd arról, hogy miként helyezkedett el önállóan (30:45). Beszél énekkari és színjátszóköri tevékenységéről (32:20), valamint arról, hogy milyen emlékei vannak 1956-ról (45:28).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja tanár volt, édesanyja könyvelő 3:15 a kommunizmus alatt a vallási életet korlátozták 4:20 iskoláit a pécsi Miasszonyunk apácák iskolájában kezdte, majd nyolcosztályos gimnáziumba folytatta, később pedig visszatért a zárdában működő tanítóképzőn folytatta, tanító lett, és ott maradt a polgári iskolában tanítani 1948-ig, akkor azonban az apácákat összeszedték, teherautóra tették, és elvitték 9:52 a Horthy-korszakról mesél, ő lett a tankerületi leventelány-vezető lett, a leventelányok fővezére pedig Horthy István özvegye volt, a vezetők minden hónapban összegyűltek nála, az ő segítségével tudtak összeházasodni 16:57 a férjét kivezényelték a frontra, ahol az élelmezésről kellett gondoskodnia, ott az utasítások ellenére ugyanazt főzette a munkaszolgálatosoknak és a katonáknak is, ezért hazaküldik, 1944. okt. 14.-én tudtak végül összeházasodni 18:50 Pécsett 1944 novemberében kiürítik, elhatározták, hogy nem mennek nyugatra, de a férje parancsnoka miatt végül el kellett menniük Zalába, ahol 1945 áprilisig voltak, majd Ausztriába mentek, ott a magyar tiszteket lefokozták és elvették a fegyvereiket 21:17 angol hadifogságba kerültek, nagyon kevés élelmet kaptak, egy napra híg bablevest, vagy egy napra egy darab kekszet, később egy kicsi kenyeret, megtiltották azt is, hogy a közeli folyóban horgásszanak 24:50 hazajövetelkor Kaposvárott elválasztották őket, Pécsre mentek haza, a szülei házából az orosz katonák rekviráltak mindent 29:50 a férjét visszahívták katonának, de hazaküldik, mert nem írja alá a Mindszenty felakasztását követelő ívet 33:39 visszaemlékezik az elmúlt rendszerekre

Az interjúalany beszél születéséről, gyermekkorráról, arról, hogyan kezdett fiatalon a salgótarjáni bányában dolgozni (0:05). Szól arról, hogy elvitték a katonának a Don-kanyarhoz, majd egy gránátrobbanás miatt légnyomással került a kijevi kórházba, és 1945-ig nem nagyon tudott beszélni (3:50). Elmeséli, hogy az oroszlányi bányában dolgozott 1947-től, ahol 1955-ben egy szörnyű baleset következtében amputálni kellett a lábát (5:50). Visszatérve a háborúhoz, mesél a Don-kanyarnál a sebesültek ellátásáról (10:55), majd arról, hogy nem tudtak az áttörésről időben, és arról, hogyan sebesült meg (13:10). A feleségével hivatalosan is tudatták, hogy eltűnt (16:30). Elmeséli, hogyan meséltek az öreg bányászok a bányamanóról, minek következtében a sötétben egy másik bányászt fejbevágott (17:00). Elmeséli, hogy 49-ben beomlott a bánya, 52 óráig voltak elzárva a világtól, a barátjának pedig ezidő alatt megőszült a haja (18:15). Szól a Don-kanyarnál a bunkerépítésről, a hidegről és az ellátásról (21:00). Szól családja sorsának további alakulásáról és arról, milyen körülmények között lett cukorbeteg (24:40).