1938 született, gyermekkora a háború miatt elég szomorúan telt el(0:24). 1945 előtt Alsómocsoládpusztán éltek, után költöztek be a faluba(1:44). Háromházára internálták a családot, majd pedig édesapját besorozták a honvédségbe(2:33). 1943 Karácsonyán annyira szegények voltak, hogy mindössze 2 szaloncukorral ünnepeltek(3:33). Utána, amikor közeledett a front, a helyi erdészházba menekültek(4:07).Alsómocsodáládra költözésüket annak köszönhették, hogy a helyi németeket kitelepítették onnan(4:58). 2 szoba, egy konyha és fütöskonyha - egy ilyen parasztházat kaptak(6:06). A gimnáziumi negyedik évben tört ki az 1956-os forradalom és szabadságharc(6:50). Az interjúalany a korabeli iskolai és kollégiumi életről beszél(7:18). 1956-ban az iskolába betoppanó férfi toborozta az embereket a dombóvári Petőfi szobornál zajló tüntetésre - Kádár Béláné csoportja is kiment erre a tüntetésre(8:47). Ez a férfi mondta a diákoknak, hogy mit kell skandálni, többek között a "ruszkik haza!" Erre sokan ráfáztak a továbbtanulás alkalmával(11:03). Dombóváron is kitört a forradalom(12:40). Az osztályban volt két fiú, akik megpróbáltak disszidálni, de hamar elkapták őket - a dombóvári rendőrségen megverték és az iskolában is megbuktatták őket (13:53). 1956-ban a leánykollégium felett lévő vörös csillagot a felkelők leverték és a szovjet emlékművet megrongálták(15:15). A szegedi főiskolán 1957-ben október 23.-án Marosán György a diákköszöntő helyett, arról beszélt, hogy egy évvel azelőtt ő szétlövette volna a tömeget(16:28). Az interjúalany Marosán György szerepéről és megnyilvánulásairól beszél(19:02).Az egyik csoporttársa rendszeresen járt a katolikus templomba, misére, ezért "fel is jelentették"(19:48). Kádár Béláné 1956 utáni időszak zavaros hangulatáról, valamint a helyi '56-osok sorsáról számol be(20:37).

Az interjúalany mesél apja csendőri munkájáról, a II. világháborúról, arról, hogyan befolyásolta családja és személyes sorsát a apja korábbi munkája a Rákosi-rendszerben. Beszél az 1956-os debreceni eseményekben való személyes részévételéről, illetve a szocialista mezőgazdaságban szerzett tapasztalatairól. 0:15--apja, csendőri foglalkozása, bevonulása 1941-ben, Bácska megszállásakor; három náció együttélése Zomborban 4:35--zsidók deportálása 6:08--hogyan menekültek a partizánok elől, hogyan élik meg a háború végét 10:45--édesapja orosz hadifogsága, megmenekülése, bújkálása 11:50--továbbtanulása a debreceni piaristáknál, majd az iskola államosítása, hogyan hat ki ez a tanulmányaira 14:35--továbbtanulását hogyan befolyásolja apja csendőri múltja 0:16--a Rákosi-rendszer működése, hatása a mezőgazdaságra, hogyan érinti a rendszer az apját 19:15--személyes emlékei az ÁVÓ működéséről, tevékenységéről 22:17--hogyan került egyetemre 23:32--1956-ot hogyan éli megy egyetemistaként Debrecenben 29:30--történések november 4-én és utána 33:50--első munkája az egyetem után, a téeszesítés, tapasztalatai a mezőgazdaság átalakításáról 40:00--hogyan lesz végül tanító

Az interjúalany elmeséli 1944-es születésének körülményeit a székesfehérvári Bory-várban (0:20), majd rátér a második világháborúra, a bombázásokra (1:40). Szól arról, hogyan építette apránként újjá a Bory-várat Bory Jenő 1959-ig (5:35). Beszél arról, hogyan élte át az Üllői úton az 1956-os szabadságharcot (7:40). A nagy harcok kezdetén a pincébe vonultak, de megjelentek az oroszok ott is, de csak állatorvos édesapja sebészi szolgálataira volt szükségük (10:10). Szól arról, milyen csodálatos nyarakat élt át gyermekként a várban (10:50), majd nagyanyjáról szól, aki kitűnően gondozta a várat és környékét, és budapesti művésznő létére gazdálkodni kezdett a vár környékén a nehéz ötvenes években (13:10). Szól oktatásáról (15:10), majd arról, hogyan lett művész nagyapjából (16:10). Elmeséli, hogy Bory Jenő 1914-ben Szarajevóban volt, ott nyert egy pályázatot Ferenc Ferdinánd emlékművének megalkotására. Ebből a háború miatt nem lett semmi, de a pályázaton nyert némi pénzt és sok inspirációt a Bory-vár megtervezéséhez (18:30). Az interjúalany azt is elmeséli, hogyan bújtattak családokat a vár nagy pincéiben (21:00), majd azt, hogy nem államosították soha, valamint azt, hogyan építették puszta kézzel az épületet (22:30). Végül arról szól, hogy most kik élnek a várban és hogyan gondozzák az építményt (25:14).