Az interjúalany összefoglalja szakmai pályáját, életének főbb állomásait (0:54), beszél a második világháborús emlékeiről (4:14), a szovjet megszállásról, menekülésükről (11:16), hazatéréséről (15:28), a Rákosi-korszakról, békekölcsönről, a pénz értékéről (17:21), majd visszatér szökésére (22:38), kitér az 1956-os eseményekre (27:31), a Kádár-korszakra (29:06).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:21), szülőfalujáról, a vajdasági Torontáltordáról (1:03), gyerekkoráról (1:57), tanulmányairól (3:18), arról, hogy az egyetemen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc délvidéki eseményeivel kezdett foglalkozni (7:50). Beszámol a katonasággal kapcsolatos (Szarajevóban szolgált) élményeiről (8:37), a jugoszláv szocializmusról (12:27), a délvidéki magyarság helyzetéről Trianontól napjainkig: megemlíti a terület visszacsatolását Magyarországhoz, a délvidéki vérengzést, a jugoszláviai téeszesítést (17:02), beszél édesapja második világháborús részvételéről, kommunisták által történő meghurcolásáról (19:55), a magyarság helyzetének javulásáról (21:38), arról, hogy magyarként a szerbeknek is taníthatott történelmet (26:18). Mesél a „fölülről csinált” délszláv háborúról (26:18), a civil lakosság megpróbáltatásairól (29:35), a fizetések nagymértékű csökkenéséről, az elképesztő inflációról (30:30). Megemlíti, hogy 1994-ben Debrecenbe költözött (32:42), végül kitér a vallásos életére (33:28).

Az alany mesél családi emlékanyagáról, Hitlerrel való találkozásukról (felvidék megszállása) (02:00-tól), a felvidéki etnikumokról és egymáshoz való rossz viszonyukról, németesítésről. A Horty rendszer nyújtotta lehetőségről a Magyarországon, magyarul tanulásra (06:00-tól) és a vele való találkozásról. A második világháborúról (8:30-tól), a front és a civilek ide-oda utazásáról, a menekülők uszályának és Krems bombázásáról. Visszatérésükről és az új Csehszlovákiáról (14:00-tól), a magyar nyelv használatának büntetéséről, a magukat partizánoknak vallók vagyonszerzéséről. A Benes-dekrétumokról és a kitelepítésről, a reszlovakizációról, Benes politizálásáról és haláláról, az ellenvonattal és a cseretulajdonosokkal való találkozásról, a Délvidékre száműzöttségről, az ottani sváb tulajdonossal ápolt jó kapcsolatról. Beszél a beilleszkedésről az új környezetbe és iskolába (26:30-tól), osztályidegenségről, munkáról távírászként és a kényszerű besorozásról a taszári reptérre. 1956-tal kapcsolatban beszél a repülőtér szovjet megszállásáról, a szökésről a hadifogság elől, a hazafele megtett kalandos útról, mecseki nemzetőrökről, csellel Mohácsra jutásról. Beszél az öccséről, aki fegyvertelen forradalmárként nem disszidált, végül az ő elviteléről, megkínzásáról és félholtra veretéséről, majd deportálásáról.