1938-ban született Debrecenben. Az interjúalany a szintén vitézi rangú édesapja pályafutásáról, származásáról mesél(1:27).Neveltetése nagyon szigorú volt. A Horthy korszak a család számára a legcsodálatosabb időszak volt, mivel egzisztenciálisan ekkor álltak a legmagasabban. Az interjúalany elmeséli az akkori Magyarországon miért volt érdemesebb élni(07:45).Az interjúalany a korszak úri középosztályáról, annak életformájáról mesél(11:41).A front közeledtével elrendelték az elsötétítést, ezzel kapcsolatban elmeséli személyes élményeit(14:41).1944 augusztusában a család egy unitárius lelkészi rezidenciába kerültek a családfő parancsára. Ennek körülményeiről hallhatunk néhány személyes történetet(16:29).Édesapját futárszolgálatra osztották be, közben a hadapródiskolát, ahol tanított Vasvárra telepítették át a front miatt(19:00). Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy a család maradjon Magyarországon, még akkor is, ha a szovjetek szállják azt meg(21:22).Nyugaton esett fogságba, az angol övezetben. Erről és a háború végéről meséli el a családra vonatkozó történetét(22:09).Édesapja a hadifogság után nem kapott állást, csak majd később a pannonhalmi gimnáziumban lett tanár. Édespja 1945 utáni tanári pályafutásáról, tevékenységéről mesél (30:39).A csaldája a '45 utáni átmeneti évek alatt nem nagyon folyt bele a konkrét politizálásba, de igyekeztek mindig egy olyan pártot támogatni, a magyarság és a család érdekeit képviseli(36:01). 1956-ban édesapja iskolaigazgató volt, igyekezett több diákját és tanárát kihozni a börtönből a forradalom után(37:14).De arra is volt példa, hogy egy párttagot is megmentett a forradalmárok dühe elől-később ennek köszönhette, hogy nem vonták felelősségre 1956 után (40:06).Az interjúalany elmeséli, hogyan teltek az iskolás évei, ennek kapcsán a háború utáni oktatási rendszerről is beszél(42:29). A kommunista rezsim alatt erőteljes volt az ideológiai nyomás, az ehhez való alkalmazkodásról mesél az interjúalany(47:08).Az interjúalany a tanári hitvallásával kapcsolatban feleleveníti azokat az iskolai élményeit, amely gondolkodását formálták(49:18).1976-ban egy moszkvai földrajzi kongresszuson részt vett, ennek részleteit tudhatjuk meg(53:00).A rendszerváltoztatás boldogsággal töltötte el, de a kommunizmus alatt nem kellett kompromittálódnia. Majd pedig útravalóként a mai ifjúsághoz is intéz pár tanácsot (56:26).

Az interjúalany beszél a Horthy-korszak negatív vonásairól, II. világháborús élményeiről. Mesél a magyar, illetve a szécsényi cserkészmozgalom megalakulásáról és további történetéről. 0:4--családja, szülei, milyen körülmények között éltek; 2:3--milyen emlékei vannak a Horthy-korszakról, az időszak negatív vonásai; 4:40--a zsidók deportálása Szécsényből; 7:13--emlékei a szovjetek bevonulásáról Szécsénybe, hogyan menekültek előlük; 9:45--milyen volt a szécsényi polgári iskola; 17:51--a magyar cserkészet újjáalakítása a forradalom után, milyen volt a cserkészet; 21:00--a Levente Mozgalom és a cserkészet, hogyan nevelte a cserkészet a katonaság igényei szerint a fiatalokat, milyen kapcsolat volt a Levente Mozgalom és a cserkészet között; 27:5--II. világháború hatása a cserkészetre; 30:6--milyen céllal alakult a legelső cserkészmozgalom; 31:57--mikor, hogyan alakult meg a szécsényi cserkészmozgalom, milyen szerepet játszottak ebben a helyi ferencesek; 36:00--Teleki tevékenysége a cserkészmozgalomban, a gödöllői dzsembori; 40:36--hogyan építik újra majd szüntetik meg a II. világháború után a cserkészmozgalmat; 45:24--hogyan zajlott le a rendszerváltoztatás után cserkészet újjászervezése

Az interjúalanyt nazarénus hite miatt a Horthy-hadseregben érték az első megpróbáltatások (0:20). Végig kellett néznie egy kivégzést (3:25), majd börtönbe csukták és elvitték a bori táborba munkaszolgálatosként, ahol Radnóti Miklóst is fogva tartották (8:20). Részt vett az erőltetett menetben (19:00). Az oroszok átvitték a Fekete-tengeren (29:45), ahol Sztálingrád újjáépítésénél volt kényszermunkás (31:25). Mindig mondták nekik, hogy addig nem mennek haza, amíg Sztálingrád fel nem épül. Egyszer azonban szólították, hogy hazamehetnek (35:00). Elmeséli a tábor lakhatási körülményeit és mindennapjait (37:50). Visszafelé menet már nem hajóval, hanem vonattal mentek. Máramarosszigeten már várták a szülei (41:15). Végül arról szól, hogy az oroszokat kritikátlanul utánzó Rákosi-rendszer rossz volt, a Kádár-korszak viszont jó volt az országnak (48:50). Meggyőzően beszél arról is, hogy hitét, jókedvét mindvégig megőrizte és reménységét egy pillanatra sem veszítette el.