Az interjúalany beszél a második világháborúról és miskolc június 2-i bombázásáról (1:00), majd arról, hogyan fejezte be jogi tanulmányait és helyezkedett el a miskolci Kereskedelmi Kamaránál és pár nappal később hogyan vitték el dolgozni (2:48). Szól az útról egy német katonavonaton, majd arról, hogyan építettek erődöt Erdélyben, s hogyan mentek át a Felvidékre, mikor az oroszok megjelentek (4:55). Beszél sacai kiképzésükről, melynek során majdnem ő ő kapta meg kezelésre a Faust-gránátot. Végül egy másik ember próbálta ki, viszont rosszul működött, így leszakította a két kezét (7:30). Elmeséli, hogyan vándoroltak a Felvidéken a frontot követve, majd végül vitték ki őket Csehországba (11:28). Útközben a partizánok megtámadták egyszer a vonatot (14:00). Húsvétkor Túrócszentmártonban találkoztak az egyik Kossuth rokonnal, aki Németország felé haladtában mind az ötüknek ajándékozott 100-100 szlovák koronát (16:12). Márciusban a német katonák március 15-i ünnepséget rendeztek a magyar katonáknak (18:00). A háború hivatalos befejezése után is folytatták a harcot a csehországi német csapatok, bár az ő magyar osztaga felvette a kapcsolatot a partizánokkal (18:50). Közelről látta, ahogy egy partizán kivégzett egy német tisztet (20:00). Az őrségben látta, ahogy magyar tábornokokat visznek el orosz autókon (21:30). Május 15-én fogságba estek, majd különböző csehszlovákiai helyszínek után Romániába került hadifogságba (22:30). Ott tudták meg, hogy össz-szövetséges rendelet, hogy nem lehet több hadifoglyot ejteni, a meglévőket pedig el kellett volna engedni. Közben tífuszt is kapott, így hazaengedték szeptember 5-ére (24:40). Elmeséli, hogyan töltötték a karácsonyt 1944-ben: hüvelyeket és kézigránátot akasztottak a fára, illetve valami bon-bont is kaptak, de a tisztek egy részét elsikkasztották (26:52). Szól a zsold mennyiségéről és arról, hogy legtöbbször nem lehetett elkölteni (28:30), valamint arról, hogy miként lett szakaszparancsnok (29:05). Beszél a tetvek elleni harcról, és a németek kiváló tetű-ellenszeréről (30:00), valamint arról, hogyan viselkedtek velük szemben az orosz és román katonák (31:44).

Az interjúalany beszél családjáról, görögkatolikus és református szüleiről (0:16), majd római katolikus neveltetéséről és oktatásáról, és arról, hogy hittantanára miként keltette fel érdeklődését a papi hivatás iránt (2:05). Szól felszenteléséről, munkáiról (4:40), majd arról, hogy miként utasította vissza, hogy elmenjen a békepapság alakuló gyűlésére (9:00). Szól arról, hogyan került az ÁVO látóterébe azzal, hogy egy mozgalmi dalt átköltött vallásos szöveggé, és rendőrfőnökké lett osztálytársa hogyan mentette ki (11:00). Elmeséli, hogyan próbálták meg beszervezni békepapnak, hogyan állt ellen, és milyen retorziók érték (15:08). Azt is elmeséli, hogy 1945-ben ápoló volt a német sebesültekkel teli Szent János kórházban, és itt végig is élte Budapest ostromát. Egy orosz katona kézigránátot szorongatva jött be, de megenyhült egy gyermek sírásától (20:30). Szól Mindszenty Józseffel való kapcsolatáról, amerikai viszontlátásáról, és a rendszerrel való konfliktusáról (24:30). Szól arról, miként élte meg az 1956-os forradalmat és miért nem érintette a megtorlás (27:20). Mesél az előzményekről, az 50-es évek terrorjáról, és arról, hogy egy kommunista híve mindig "népnevelő, demokratikus papként" jellemezte a jelentéseiben, így nem bántották (30:50). Végül arról szól, hogy miért ment ki Amerikába 1964-ben, ott milyen sokat kellett dolgoznia a piarista rendházban, illetve arról, hogy keserves volt Magyarországon kívül élni (41:00).

Az interjúalany 1937-ben született Besenyszögön (Jász-Nagykun-Szolnok megye). Beszél családjáról, gyermekkoráról. Sokat költöztek. Apjának nem kellett bevonulnia a világháború alatt, így végig kényelmes életet éltek. (02:22) A család a háború alatt Kaposvárra került, az apát ide helyezték állatorvosnak. Egy zsidó család házát kapták, nem tudták, hogy a mi történt a korábbi tulajdonosokkal. (04:50) Beszél a bombázásokról. (07:22) 1946-ban szülei elváltak. Iskoláit Kisújszálláson kezdte, majd Sajószentpéteren folytatta, ahol anyja állást kapott. Éheztek. (10:50) Az interjúalany munkát vállalt: biciklivel járta körbe a környező falvakat, újságpénzt szedett be. (12:04) 1956 szeptemberében kezdte meg tanulmányait az Állatorvosi Egyetemen. Itt élte át az 1956-os eseményeket, beválasztották a forradalmi bizottságba. Részt vett a tüntetéseken, a Sztálin-szobor ledöntésénél is jelen volt. Sírva énekelte a Himnuszt a tömeggel. (17:36) Az első napokban a forradalmároknak főzött az egyetemen. (19:56) Két öccse disszidálni akart, de lebeszélték őket. (22:10) Az egyetemen ismerte meg későbbi férjét. Az egyetem elvégzése után Debrecenben telepedtek le. (23:52)