Az interjúalany beszél arról, hogyan tért vissza a Felvidék egy része az első bécsi döntés után. Elmondja a kivonuló csehszlovák katonaság atrocitásait, Horthy bevonulását fehér lovon. (03:20) Beszél II. világháborús emlékeiről, a felvidéki harcokról, az orosz megszállásról. (08:40) Elmondja, hogy a teljesen magyar lakta területet hogyan zúzták szét a csehszlovák-magyar lakosságcserével és a reszlovakizációval. Az interjúalanyt és családját is áttelepítették Ebedről Ágfalvára. (16:42) Az áttelepítéskor a "fehér papírosok" hozhatták minden ingó vagyonukat, a "piros papírosok" csak 50 kilogrammnyit. Marhavagonokban szállították a kitelepített magyarokat. (21:38) Elmondja milyen rossz volt a magyarországi ház állapota, ahova beköltöztették, milyenek voltak a körülmények. Elmondja milyen volt az áttelepített magyarok és a Magyarországon maradt svábok viszonya. Viszonylag rövid idő alatt sikerült beilleszkednie (28:28) Elmondja, hogyan élte át az 50:es éveket: katona, gazdálkodó volt és egy évig TSZ elnök majd tehenész. Beszél arról, hogy az ÁVH milyen tetteket hajtott végre a faluban. Az 1956-os forradalomban a falu lakossága aktívan nem vett részt, később kötelezték őket, hogy belépjenek a pártba. A nehéz idők ellenére a család meg tudta őrizni vallásosságát. (32:58)

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a halászatról (0:22), majd rátér a II. világháborúra, az orosz katonák viselkedésére (5:58). Szól a mezőgazdaság háború utáni helyzetéről, az árvízről (9:10), majd a szövetkezetesítésről, az agitációról és a kőműves szakmáról (10:16). Hosszan beszél a hagyományos halászat eszközeiről és módszereiről (12:05), az ehhez köthető élményeiről, és arról, hogy miért választotta inkább a szakmát a kiszámíthatatlan halászat helyett (20:00).

Az interjúalany beszél balti orosz származásáról, rigai gyermekkoráról, a Baltikum jellegzetességeiről (0:40), majd rátér arra, hogyan került a csehszlovákiai Brünnbe egyetemre amerikai sógora támogatásával. Itt ismerkedett meg magyar férjével, és innen költözött Magyarországra (2:30). Szól a Rákosi-rendszer borzalmairól, férje eltávolításáról és zaklatásáról, majd tulajdonképpeni halálba kergetéséről (7:00). Szól az amerikai Memphisben szerzett élményeiről, a fekete és fehér lakosság konfliktusáról, valamint arról, hogy miként népszerűsítette a magyarokat Amerikában. Különösen a magyar tudósok, Neumann János és Szilárd Leó fogta meg az amerikaiakat (9:05). Szól II. világháborús élményeiről, Budapest ostromáról, és arról, hogy nem tudta mivel etetni ikergyermekeit. Dezertált magyar katonák segítettek neki. Arról is szól, hogy az oroszok nem szerették a magyarokat, mert nem ugrottak ki a háborúból (18:06). Rövid időre visszatér a Baltikumban megélt I. világháborúra (23:45), majd értékeli a kommunista és nemzeti szocialista rendszerek bűneit (25:38). Végül a magyar nép különlegességéről beszél (29:52).