Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, arról, hogyan segített otthon a szüleinek (1:00), majd rátér arra, hogy a negyvenes évek végén rengetegszer feljelentették a férjét, és bár mindig tisztázták, rendszeres látogató volt a rendőr (4:06). Szól az államosításokról, a megélhetésért folytatott küzdelemről, férje fuvarosi munkáiról (7:50). Beszél arról, hogyan költöztek el és kezdtek gazdálkodni (9:26). Szól arról, hogy biztonságosabb és jobb az életük, mikortól férje lett a TSZ főkönyvelője (11:10), valamint arról, hogy az erdő mellett lakva nagyon féltek (14:38). Szól arról, hogyan kezdték el a vendéglátást és a turisztikát, és hogyan kezdtek el gyarapodni (15:40). Szól a német megszállásról, vendéglőjük lefoglalásáról és a tisztekre való főzésről (18:35). Az oroszok bejövetele az Esterházy birtokon érte őket, ahol a cselédek fogadták be őket. Több lánnyal együtt az oroszok őt is kiválasztották, de elengedték. Később egy-két alkalommal elvitték őket munkára, de mindig hazaengedték (20:30). Szól arról, hogyan fosztották ki a családját, amiért kuláknak nyilvánították (28:20). Öccsét kitették az egyetemről, majd 1956-ban disszidált (29:27). Végül az államosítás szörnyűségeiről és a kárpótlásról szól (31:50).

Az interjúalany beszél családjáról, és arról, hogy később ugyanabban a teremben tanított hittant, ahol iskolásként az ateista klubot kellett szerveznie (0:07). Elmeséli, hogy mi indította arra, hogy a papi hivatást válassza. Egy építőtáborban Sztálinvárosban ráomlott egy árok fala. Bár fel volt véve újságírónak és dramaturgnak is, mégis győrbe ment kispapnak (1:35). Szól az 1956-os forradalomról, arról, hogy bölcsen Nyúlra vitték őket, hogy a püspök úr szőlőjét szüreteljék (7:45). November elején kimehettek, és látták, hogy az ÁVO székháza előtt bokáig álltak a jelentések, amit az emberek átvizsgáltak. Ők is megtalálták, hogy az egyik professzoruk besúgó, ezért a püspök el is helyeztette (10:10). Arról is szól, hogy a győri halottak temetésén ők is részt vettek, valamint arról, hogy a rektor unokahúgát Mosonmagyaróváron lőtték le (11:20). Szól a pufajkásokról, akik a forradalom után 1-2 évig élet-halál urai voltak (14:00). Beszél az erőszakos téeszesítésről, arról, hogy egy idős férfit kabátban megizzasztottak, majd 30 km-re tették ki a házától, hogy hazagyalogoljon, így aztán egy hét múlva meg is halt. Néhányan elrejtőztek az erdőbe, és agyba-főbe verték őket, mikor megtalálták (14:50). 1957 március 15-e előtt nagy razziák voltak, náluk is, és kis híja volt, hogy forradalmi verseket találjanak az interjúalanynál (19:56). Szól arról, hogy felszentelése után Sopronba került, ahol illegális táborokat szervezett a Balatonra. Egy jószándékú újságíró kérdezősködése nyomán azonban ez kiderült, így elhelyezték Győr külvárosába (22:50). Szól arról, hogy itt elődje felakasztotta magát, és ez okozott nagy nehézségeket (27:20). Elmeséli, hogy milyen kedvesen fogadták a laktanya orosz katonái, mikor a gyerekekkel bementek hozzájuk betlehemezni, valamint azt, amikor a "bajszos püspökhöz", vagyis az Állami Egyházügyi Hivatal emberéhez mentek el (29:45). Végül arról szól, hogy miként kapott plébániát, és hogyan költözött hozzá édesapja is (34:55).

Az interjúalany és családja 1945-ben költözött át egy kis felvidéki faluból Magyarországra (0:29). Beszámol tanulmányairól és az ateista Rákosi-korszakról (0:59), kisdobos és úttörő élményeiről (4:20), az élelmiszerhiányról, feketevágásokról, beszolgáltatásról és a kommunista propagandáról (6:03), a kontraszelekcióról (9:36), kulák nagyapja meghurcolásáról (10:28), Rákosi névnapjának a megünnepléséről és a karácsonyi parlamenti ünnepségről, amin Horthy egyik unokája is részt vett (12:08). Mesél 1956-os emlékeiről (15:20), a forradalom leveréséről és a disszidálásról (22:50), a félelem légköréről és az ÁVH módszereiről az 50-es években (24:13), a forradalom leverése utáni sztrájkokról és az oktatás változásairól (29:10), gimnáziumi élményeiről, a KISZ-ről, MHK mozgalomról (31:02), osztálytársai szökési kísérletéről és a bírósági tárgyalásról (35:25), a maoista összeesküvésről (37:20), arról, hogy diáktársaival együtt azzal vádolták meg őket, hogy fel akarták robbantani a Varsói Szerződés vezérkarát (41:01), végül pedig ellenzékiségéről és a rendszerváltoztatásról beszél (43:04).