Az interjúalany 1946-ban született. Mind a két nagyapja harcolt az első világháborúban, a Horthy korszakban a felmenői nagyon jól éltek - a család háború előtti sorsáról mesél az interjúalany(0:18). A második világháborúban az anyai ágról 3 fiú is részt vett a harcokban(5:46). Az interjúalany édesapja bevonult Flevidék és Erdély visszacsatoláskor(8:22). Az édesapja részt vett tehát a visszacsatolásokban, de nem kapott katonai behívót a későbbiekben - még a nyilas uralom alatt sem(10:00).A Szálasi rezsim alatt az interjúalany apját megválasztották falusi bírónak. Ekkor részt vett a helyi zsidók mentésében(12:21). Az interjúalany a szövetséges légitámadásokról és a falusi óvóhelyekről beszél(15:23). Valamint beszámol az orosz katonák erőszakosságáról, a nők így bujdokolni kényszerültek(17:20). 1956-ot gyerekként élte meg, bátyja Pesten tanult, de visszatért vidékre, hogy munkástanácsokat szervezzen(18:20).Édesapját felkérték, hogy a falu politikai vezetője legyen - meg is választották(20:57).A bátyja a forradalom után Sopronban tanult, de disszidált - ám édesapja hazahozta Ausztriából. Ennek a történetét meséli el(22:05).A forradalom után az interjúalany Nagycenkre járt, itt hallott először az 1956 utáni megtorlásokról(24:38). A Kádár-korszakról, a TSZ-ekről és ezek személyes vonatkozásairól mesél(26:04).A gépipari technikumba került és ott tanult tovább(29:25). A faluból 4 emberről tudott, aki disszidált (29:35).A kommunizmus alatt a család gyakorolta a katolikus vallását(30:51).A rendszerváltoztatás alatt egy buszos cégnél dolgozott. Ezzel kapcsolatban beszámol a munkahelye megszünéséről, valamint a Páneurópai Piknikről is mesél(32:36). A rendszerváltoztatás előtt 1974-ben járt először külföldön. Majd Jugoszláviában is járt. Az interjúalany mesél az útlevelek fajtáiról, a kint tapasztaltakról és az utazás lehetőségeiről(36:34).

A riportalany felidézi gyermekkorát. Szól a család származásáról, életkörülményeiről és arról, hogy 1944-ben elvesztette édesanyját (9:12-ig). Beszél a II. világháborús élményeiről (11:52-ig). Gyermekkora további részét árvaházban töltötte a három legkisebb testvérével együtt. Az általános iskolában kezdett el zenével foglalkozni, rövidesen a gyulai zeneiskolában tanult (18:15-ig). Sikeresen felvételezett a jó nevű, Gulyás György vezette békéstarhosi zenei szakközépiskolába. Egy év után az iskolát Rákosi bezáratta, a diákok szétszéledtek az országban. A riportalany előbb Békéscsabán, majd Debrecenben végezte középfokú tanulmányait (25:33-ig). Beszél a Zeneakadémiai éveiről (27:08-ig). Az 1956-os forradalmat még középiskolás diákként élte meg Debrecenben (32:30-ig). Szól arról, hogy negyedéves egyetemistaként kezdett el Pécsett tanítani az Antal György vezette pécsi zenei szakközépiskolában (34:45-ig). Elmondja milyennek látta Pécs kulturális életét az 1960-as években (35:29-ig). Felidézi a Mecsek Fúvósötös létrehozásának körülményeit (37:44-ig). Beszél arról, hogy a Mecsek Fúvósötös 40 éves fennállása alatt az ország egyik vezető kamaraegyüttese volt. Szól a külföldi szereplésekről (41:43-ig). A külföldi utak alatt előfordult, hogy megfigyelték az együttest, ugyanakkor a hatalom nem szólt bele abba, hogy milyen művészi tevékenységet folytatnak (44:36-ig). Az 1963-ban végleg letelepedett Pécsett, hamarosan a Művészeti Szakközépiskola zenei igazgatóhelyettese lett, emellett a város elismert művészévé vált (48:44-ig). Végezetül elmondja, hogy nyugdíjba vonulása után is aktív zenetanár maradt, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának oktatója (50:17-ig).

Az interjúalany beszél családjáról, iskoláiról (2:30), a leventemozgalomról és az ahhoz kapcsolódó zenekarról (4:35). II. világháborús élményeivel, az erdélyi Désen töltött munkaszolgálatával (8:42) folytatja. Rátér hazatérésére, a nyilas hatalomátvételre, a zsidóság sorsára és a szovjet megszállásra, illetve arra, hogyan vett részt újjáépítési munkálatokban Baján (13:01). Később a Rákosi-rendszer, a Kádár-korszak és a rendszerváltoztatás korabeli életviszonyokról beszél (21:30).