Az interjúalany beszél arról, hogy küzdötte fel magát édesapja jogdoktorrá, hogy aztán a kommunisták kirugják, lletve szól édesanyja nemesi származásáról (0:05). Elmeséli, hogy piarista diák volt az államosításig (3:24), majd azt, Nagy Imre nagy megkönnyebbülést jelentett, például az internálótáborok bezárásávál (4:35). Szól arról, hogy ő magyar-történelem-pszichológia szakot végzett, de ötvenhatos múltja miatt csak nagyon későn és nagyon nehezen sikerült elhelyezkednie (5:50). Szól arról, hogy miként tört ki a forradalom Pesten és Vácott, hogyan lázadtak fel a Rákosi-rendszer ellen a munkások, s ők hogyan kezdtek el forradalmi lapot szerkeszteni (6:48). Elmeséli, miként döntötték le az emlékműveket, és azt, hogyan választott magának új polgármestert Vác (10:50). Elmeséli a váci rabszabadítás körülményeit (12:45), majd azt, hogy a forradalom leverése után hogyan vallatták és zsarolták az Aradi utcában (15:00). Szól arról, hogy kik voltak még vele a börtönben (19:30), és arról, hogy miként tudott elhelyezkedni a már korábban elbocsátott édesapja, és ő, miután kiengedték (20:30). Beszél arról, hogy a börtönben miként tartották az erősek a gyengékben a lelket (22:42), majd arról, hogy fizikai munkásként mennyi egyszerű, becsületes emberrel tudott megismerkedni (26:30).

Az interjúalany beszél családjáról (0:04), a II. világháborút illető emlékeiről (1:32), az orosz és a német megszállás közötti különbségekről (7:56). Beszél oktatásáról, a munkaversenyről (13:12), majd munkahelyeiről, családalapításáról és további képzéséről (18:00). Szól arról, miként lett pedagógus (31:45). Beszél az 1956-os forradalom előjeleiről és kitöréséről (36:49), a szobor ledöntéséről (42:40). Végül a forradalom leveréséről és a megtorlásról beszél, különös tekintettel arra, hogy ő maga hogyan menekült meg a megtorlástól (44:16). Végül röviden elemzi a Kádár-korszakot (52:20).

0:30 családi háttér 3:05 az édesapja harcolt az első világháborúban, fogságba is esett 4:30 a II. világháborúban már nem harcolt az édesapja, a zsidókat a lakásukban telepítették, ami gettó lett, és egy zsidó lakásba költöztették őket, a gettóban megpróbálta megkeresni a volt osztálytársait, ők nem élték túl a háborút 6:52 a német megszállás idején német katonák laktak a házukban, később oroszok is 9:03 Gyöngyös első bombázására emlékezik vissza, váratlanul érte őket, de az otthonuk környezetét nem érte találat 10:41 az orosz katonák november 19.-én jöttek be, két orosz katona meg akarta erőszakolni őt és a nővérét, de megmenekülnek, később házkutatást is tartottak, a katonák egy kisebb kórházat is berendeztek a házukban, a helyi doktornő a nővére kisfiát is kezelte 15:58 a front elvonulása utáni látvány félelmetes volt, döglött lovak és rombolás volt mindenhol 19:15 a férfiakat összeszedik munkára az orosz katonák, kisegítő munkára, ebédért cserébe, a háború után nagyon nehéz volt élelemhez jutni 22:58 az iskoláiról beszél, általános iskolába, majd polgári leányiskolába járt, később varrni tanult 25:09 a férje önkéntes katonaként a debreceni repülősökhöz vonult be, egy sebesülés miatt végül irodai honvéd lesz, később amerikai fogságba kerül 30:00 kezdetben 12 évig egy szobakonyhás lakásban éltek, de később, amikor a bányánál dolgoztak, akkor egy jobb lakást kaptak 32:05 varrodai munkát végzett a házasságuk után, eleinte otthon, később a ruhaipari szövetkezetben 33:58 az 56-os eseményekre emlékezik vissza, látott könyvégetést is, de ennél komolyabb harcokat nem említ, a forradalom előtti és utáni idők nem különböztek az életminőség szempontjából 36:29 két fizetésből lehetett csak kijönni, a férje plusz munkákat is vállalt, 1972-ben tudták megvenni az első autójukat, az üdüléseket beutalókkal oldották meg