Az interjúalany beszél édesapja I.világháborús részvételéről, édesanyja nehézségeiről (0:29), édesapja vitézi földjéről (2:53), tanulmányairól (6:57), a terület-visszacsatolásokról (12:19), a levente oktatásról (13:18), a II.világháborúról (15:46), az erdélyi szórványmagyarságért végzett, Szilágy megyei kiküldetéséről (19:16), a zsidók deportálásáról, a Nyírségtől a fővárosig tartó menetelésről, és a háború további, elsősorban budapesti eseményeiről (26:33).

Az interjúalany 1940-ben született, gyerekkorában tanyán élt. 5 évesen élte meg a front átvonulását. A szovjet katonák erőszakosak voltak a nőkkel, elvették a javakat, jószágokat. (02:00) Elmondja emlékeit az iskoláról, a tanyasi munkákról. (06:22) Nem tanulhatott tovább, otthon kellett dolgoznia. Tánciskolába járt, ott ismerkedett meg kulák származású férjével. Titokban tudtak összeházasodni. (07:30) Vallásos neveltetést kapott, mai napig tartja vallását. (08:28) Beszél a korabeli szórakozási lehetőségekről: a bálokról. A hétköznapok munkával teltek, csak vasárnap nem dolgoztak. (09:10) A Rákosi-korszakban mindent elvettek a parasztoktól, nagyon rosszul éltek. (10:04) Először a család saját földjén dolgozott, majd a téeszesítéskor mindent (ház, föld) elvesztettek, a pécsi TSZ-ben tehenészként kezdett dolgozni férjével 1960-ban. 1964-ben visszavásárolhatták korábbi házukat, teljesen tönkretett állapotban. (12:04) Beszél munkákról, mindennapokról, a tanyasi életről. (13:48) Makó környékére csak a hírek jutottak el az 1956-os forradalomról. (15:02) Beszél egy átlagos tanya, iskola, táncház működéséről, a korabeli divatról. (20:56) Elmondja a beszolgáltatások menetét. (24:38) Összehasonlítja a Rákosi- és Kádár-korszakot. Kiemeli a párttagok előnyös helyzetét. (28:20) Beszél a Kádár-korszak ifjúságpolitikájáról, az úttörőmozgalomról és a vallásos fiatalok ellehetetlenítéséről. (29:24) Beszél a kommunista ünnepekről. (30:30) Sokan disszidáltak az országból, az interjúalany rokonai közül is többen. (32:50) Beszél a rendszerváltoztatásról. (33:12)

Az interjúalany életének legfontosabb állomásai felsorolva(0:16).1946-ban született Zalaszabarban. Felmenői kisiparosok voltak, gyerekkorát is itt töltötte. Erről mesél(0:47).Pannonhalmára került gimnáziumba, mivel azédesanyja papnak szánta. De tanulmányait nem tudta befejezni, mert édesapja meghalt és dolgoznia kellett(bányászként). Erről és az iskoláiról mesél(2:59).A sport mellett nem hagyta abba a tanulást - technikusi oklevelet szerzett. Családot is alapított(6:38).Bekrült az ifjúsági mozgalmakba is, bár nem politikai okok miatt - 1969-ben KISZ titkár lett. Erről mesél(7:29).Az interjúalany a szakmájáról és élete további alakulásáról mesél(8:30).1972-ben munkásőr lett, bár ebben sem a politikai okok domináltak. Csupán a rendfentartás miatt tette - erről mesél(11:05).A bányászszakma veszélyes munka, figyelembe kell venni az idősebb vájárok tapasztalatait. Erről adja elő személyes történetét Gombkötő Kálmán(13:28).1980-ban NSZK-ban járt, Vesztfáliába kapott egy bányában munkát - ott rá is akarták beszélni arra, hogy disszidáljon(17:23).Itt, az NSZK-ban összetűzésbe keveredett egy német küldöttség vezetőjével(20:09).Az interjúalany a KISZ-es feladatairól és más szociális munkáiról mesél(24:14).A rendszerváltoztatást mint munkásőr élte meg, ennek ellenére részt vett a dorogi munkásőrség leszerelésében is(31:10).A rendszerváltoztatás után megkérte a város vezetősége, hogy vállalja el a helyi polgárőrség vezetését - de nem vállalta el(35:15).Katona nem volt, mivel 16 éves kora óta családfentartó volt. Így egy 3 évig fizetendő adóval váltotta ki a katonai szolgálatát(37:02).1956-al kapcsolatban megemlékezik a katonai eseményekről, melyek a szülőfaluja közelében zajlottak(38:20).