Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról (0:30), oktatásáról (5:10), különös tekintettel a kollégiumi életre (7:24). Elmeséli, hogyan követte rádióban a híreket a bécsi döntésről (10:40). Beszél arról, miként barátkoztak meg a környékükre tévedt német katonákkal (16:30). Részletesen elmeséli Sopron 1944-es bombázását, amit személyesen átélt (25:23). Végül Sopron szovjet megszállásának emlékeit eleveníti fel (33:42).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja kőbányász volt, édesanyja hat éves korában meghalt, a bánya nem működött télen, ezért sokat nélkülöztek akkoriban, ők is a kőbányában kezdték a munkát 2:31 16 évesen a kenyérgyárban dolgozott inasként, de mellette kitanulgatta a pék szakmát; ezt követően az üveggyárban dolgozott 4:33 amikor Pesten helyre állt a rend, akkor Marosán György kijelentette, hogy mostantól lőni fognak, éjszaka leküldtek Salgótarjánba ávósokat 6:01 a bányászokat kirendelték, hogy támogassák a bányászokat, ez lett az oka később a sortűznek december 8.-án, ők a rendőrségi ajtóval szemben álltak, a rendőrök le voltak itatva, egy provokátor adta a szájukba a jelszavakat, az orosz városparancsnok felszólítja őket a feloszlásra, és a tárgyalóküldöttség megválasztására 9:18 a rendőrség udvaráról kijött egy tank, közben alacsony orosz katonák elfoglalták a helyüket a lövészárokban, de nem ők lőttek 11:53 egy fegyvert el akartak venni egy pufajkástól, de lelőtte ezeket, rövid idővel később pedig a rendőrök és az ávósok tüzet nyitottak kétszer is 13:57 ő a rendőrségi épület tetejéről kapott egy acélmagos lövedéket a térdébe, (az orosz katonák nem rendelkeztek ilyen fegyverrel, csak a rendőrök) 15:45 hazaindult a sebével, másnap került kórházba, ami tömve volt halottakkal és sebesültekkel 17:29 az orosz katonák keresték Szuezt 19:40 járt traktoros iskolába, mesél arról, hogy ott mit tanítottak 56-ról 22:30 a rendőrség részéről bocsánatkérés máig nem történt 25:02 1957-59 között volt katona, „ellenforradalmi kutyáknak” nevezték őket, Mezőtúrra sorozták be, megpróbálták megtörni az oda besorozottakat 32:41 1956 után alkalmazkodni próbált a rendszerhez, ezért belépett a pártba, feli is szólították őt erre 34:20 visszaemlékezik az iskolás éveire 40:43 a salgótarjáni acélgyár a szovjet nyersanyagra és a szovjet piacra volt ráépítve, mikor elveszítették ezt a piacot, a gyár nem tudott terméket eladni 43:39 belépett a KISZ-be is, amivel gyakran jártak előnyök

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, a gödrei sváb közösség eredetéről (0:05), majd az oktatás és a művelődés lehetőségeiről (5:42). Beszél a II. világháború alatti életről (8:18), majd az orosz megszállásról (12:46). Beszél a háború végétől jelentkező, svábokat ért ellenségességről, édesapja oroszországi kényszermunkára hurcolásáról (19:50), kitérve a tábori élet mindennapjaira (24:32). Beszél a svábság kitelepítéséről (30:30), illetve arról, hogy őt miként vették le a listáról (39:15). Szól arról, hogyan éltek meg édesanyjával a világháború alatt és után (32:07), beszél a zsidóüldözésről (40:27), és arról, hogyan küldték el mindegyik munkából a háború után, mikor kiderült a származása (44:10). Végül édesapja hazatéréséről szól (47:15).