0:00 családi háttér, Szolnokon nőtt fel, zsidó vallásúak, de meggyökeresedett magyarok voltak 1:43 1944. márc. 19-én megszállták Magyarországot a németek, és ettől kezdve az élet mindennap nehezebbé vált, a mellettük lévő házba beköltözött a Gestapo, az ablakból látja az ismerőseinek az elhurcolását, köztük a nagybátyjának a deportálását 3:16 minden hat évnél idősebb zsidónak tekintendő személynek sárga csillagot kellett fölvarrnia a ruhájára, a biciklijét le kellett adnia a rendőrségen, mert nem lehetett biciklije, hasonlóképpen elvették a rádiójukat, az iskolába sárga csillaggal kellett járnia 5:22 délelőtt csak 10-12 között lehetett utcára mennie, később egyáltalán nem mehettek ki, majd pár nappal később a lakásukat el kellett hagyniuk, és a gettóba kellett költözniük 7:50 a gettóban 10-12-en laktak egy nagyobb szobában, a város lakossága részéről nem éreztek együttérzést, de voltak emberek, akik ilyen körülmények között is megőrizték emberségüket a zsidókkal szemben 9:35 a 14. születésnapját a gettóban töltötte, de később az édesapját behívják munkaszolgálatra, ott egy légitámadásban tüdőlövést kapott, túlélte, felépülése után viszont elviszik Buchenwaldba, majd Bergen-Belsenbe, ahol meghalt 12:11 Szolnokot egy szőnyegbombázás érte, őket a gettóból romokat takarítani kivezényelték a helyszínre, nemsokára azonban közölték őket, hogy elviszik őket, nem vihettek magukkal semmit, se jobb ruhát, se jegygyűrűt, se ceruzát, se iratokat stb. A gettó iskolájában gyűjtötték össze az összes nőt, levetkőztették őket, átkutatták a nőket, majd szekerekkel kiviszik a cukorgyárba a megye valamennyi gettójából összegyűjtött zsidót, mintegy ötezer embert. 18:01 Itt egy hétig tartották őket egy nagy hodályban összezsúfolva, enni egyáltalán nem kaptak, csak az utolsó napon, a táborból két vonat indult: az egyik az életben maradást jelenthette, a másik pedig a biztos halált, az édesapja munkaszolgálata miatt előbbibe kerültek 20:20 a vagonba hetvenöt embert zsúfoltak be, Ausztriába vitték őket; ezalatt pedig a második vonat Auschwitzba ment, ahol szinte mindenkit megöltek a gázkamrákban, főleg a munkaképtelen nőket és gyerekeket; 22:57 a családot Ausztriában elosztják egy gyárba dolgozni, ő is dolgozni akart, mert a munkaképesek nagyobb eséllyel éltek túl, itt kilenc hónapig dolgozott éjjeli műszakban 24:40 a felszabadulás idején megszöktek, szerencséjük volt, nagybátyja orvos volt, ezért befogadták őket Bécsben az ostrom idején 25:39 zsidónak tekintették azokat is, akik már keresztények voltak, de két nagyszülőjük zsidó volt, ezért a kikeresztelkedés sem mentette meg az embereket 27:04 a megsemmisítő táborokról mélyen hallgattak előttük, de a külföldi rádiók sem szóltak róluk, ugyanakkor amikor az irataikkal együtt mindent elvettek, már tudták, hogy velük nem kell elszámolni, beszéltek a cukorgyári kínzásokról, ahol többeket halálra vertek, vagy kínoztak 29:42 visszaemlékezik a tábori életre, amely nehéz volt, de elviselhető, különösen a többi táborhoz képest, itt a táborban látták, hogy a szomszédban az SS elkezdenek építeni egy tábort rabok számára, akik közül az egyik magyar volt, aki elmondta nekik az auschwitzi történteket 33:02 Magyarországról 1944 májusától nagyjából 450 ezer embert deportáltak, közülük 17 ezren kerültek ausztriai munkatáborba, ahol munkaerőhiány volt, itt a családok együtt maradhattak 41:12 mesél a naplóírásáról, a nagybátyja révén szerzett papírt és írószert, az áldozatok számára pedig a különböző nyilvántartásokból következtetnek 44:39 elmond egy verses imádságot 1944 óévéből

A Gömör megyei (Felvidék) születésű riportalany beszél családjáról, neveltetéséről, a magyar identitás megőrzéséről. (-5:30) Kitér a losonci gimnázium egy osztályának katonai szolgálatára 1944-ben. (-7.23) Elmondja, hogyan élte át felvidéki szülőfaluja a román megszállást 1944 végén. (-9:51) Felidéz a korban ismert néhány dalt, verset. (-11:21) Beszél a magyar rendezvényekről 1945-ig. (-13:10) Elmondja, hogyan indult meg az oktatás a háború után. (-14:12) Rátér a cseh területekre történő kitelepítésre. (-16:37) Beszél a szülőföldjén élő magyarok életéről, összetartozásáról (könyvek, mise) (-20:00) és a reszlovakizációról (-21:48). Beszél részvételéről a háború utáni cserekereskedelemben és a szlovák-magyar viszonyról szülőfalujában. (-26.20) Kitér a továbbtanulás nehézségeire. (-27.37) Végül beszél a család anyagi veszteségeiről, amit a ki-/áttelepítés miatt szenvedtek el. (-31:50)

Az interjúalany beszél 1945-ös, Szovjetunióba történő deportálásáról (0:00), kényszerlakhelyre való megérkezésükről (1:28), arról, hogy milyen munkát végeztettek vele (2:55), az élelmezésről (7:54), arról, hogy senki sem hitte el, amikor valóban hazaengedték őket (10:00). Beszámol a fogadtatásról (11:27), a magyar államtól kapott kárpótlásról (15:27), gyerekkoráról, a bálokról (16:22), arról, hogy a Szovjetunióban néha koldultak, és a szemétdombról ettek (18:33). Kitér arra, hogy milyen körülmények között utaztak a marhavagonokban a láger felé, valamint azt is megemlíti, hogy bizonyos megszokott fiziológiai folyamatok szüneteltek a nőknél a szovjet lágerekben töltött idő alatt az éhezés miatt (22:50).