A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól, a vallási élet újraéledéséről

0:00 gyermekkor, családi háttér, már tíz éves korától dolgozott 0:50 1944 decemberében, mint leventéket összeszedték őket a csendőrök, és el akarták vinni őket Németországba, de elszöknek, és szentestére hazatérnek 4:18 1945 febr. 2.-án parancs jött, hogy vigyék el őket, különben az édesapjukat vitték volna el 7:44 egy hónapos kiképzés után felesketik őket, majd gyalogmenetben elindítják őket, de egy légitámadás miatt nem jutnak el a bevetési helyükre, így Nagykanizsára mentek, de ott is kaptak egy légitámadást 10:01 mesél a tűzkeresztségről, majd a Kerka folyó mellé vezényelték őket, ahol szintén óriási orosz támadást kaptak, de élve megúszta a támadást, Lendvára rendelik őket vissza 12:41 tüzelőállást foglaltak el a lendvai temető mellett, de nagyon erős tüzérségi támadást kaptak 15:54 Muraszombatnál keltek át a határon, oszlopban meneteltették őket, ott végül kaptak három nap pihenőt, de a sok partizán miatt őrjáratokat kellett tartaniuk, később pedig ellentámadásba mentek ét 20:15 a háború emberpróbáló dolog, kivetkőzteti emberi mivoltából a katonákat, a vér vörösre festette a Mura vizét 23:18 megsebesül, légnyomást is kapott, a századból mindenki megsebesült, a szanitécek bekötözik, majd kiviszik őket a frontvonalból, megműtik, majd egy kórházvonattal vitték ki Ausztriába, de az elégtelen ellátás miatt megkapja a tetanuszt 26:39 egy bajtársa megszökik a kórházból, és értesíti a szüleit, hogy halottnak látta a fiúkat 27:35 a csigolyasérülése miatt kap gipszből egy merevítőt, de kórházról kórházra viszik, Németországot sokkal jobban lebombázták 34:45 sebesültként esik hadifogságba, kaptak rendes étkezést, eleinte még német ellátást, később azonban angol konzerveket kaptak 37:54 DDT-vel fertőtlenítik őket, az angol ellátás megfelelő volt, de a honvágya erős maradt 40:56 a német fegyverletétel előtt két-három héttel esett fogságba, a fogság ideje nagyjából nyolc hónap volt, máig sem szereti a háborús filmeket 42:55 az első transzporttal elviszik őket Bécsig, haza akartak vinni angol konzerveket, és a Chesterfield cigarettát, Bécsben azonban az oroszok elszedtek tőlük mindent, még a naplóját is elveszik, csak a gipsz alatt tudott becsempészni néhány dolgot 46:43 Hegyeshalomnál a hazai földet sokan leborulva csókolták meg, az állomáson kiválogatták a katonákat, sebesültként azonban igazolópapírt kapott, hogy hazautazhat 49:45 1945. október 4.-én ért haza, befejezte a tanulmányait, járniuk kellett marxista szemináriumra is 51:58 elvégzi az egyetemet, tanító lett 53:41 politikával nem foglalkozott, a gimnáziumi tanároknak kötelező volt a szeminárium 55:35 az ötvenhatos hírek nehezen jutottak el hozzájuk, csak a vasutasok hozták a híreket, kokárdákat csináltak, és kitűzték őket 58:42 behívatja az igazgató a kokárdák miatt, ahol a járási pártbizottság emberei fogadták, és hallgatják ki 1:01:05 elterjed a hír, hogy letartóztatták, de nem volt igaz, a helyi események spontán módon törtek ki 1:03:07 felvonulást tartottak, megalakul az ideiglenes nemzeti bizottság, ő is bekerül, részt vesz a működésében 1:06:34a kompromittálódott elemeket leváltották, az iskolaigazgatót is leváltották, őt akarták a helyére rakni, de visszautasítja 1:08:34 végül járási oktatási szakfelügyelőnek nevezik ki 1:10:43 az orosz beavatkozás véget vet mindennek, mindenki félt a megtorlásoktól, orosz páncélos is jött hozzájuk, ő nem volt otthon, pedig keresték 1:17:13 igazi rendszerváltoztatás nem volt, nem így képzelte el a rendszerváltoztatást 1:18:54 mikor 1956-ban hazatért, egészen 1957 februárjáig tanított, de át akarták helyezni őt Nagyatádra az 1956-os szerepe miatt 1:20:13 internálják Nagyatádra, Csurgóra, Kaposvárra majd Kistarcsára, ahol nyolc hónapig fogva tartották, utána egy politikai tiszt akarta beszervezni, hogy a kollégáiról jelentéseket írjon, ezért két év rendőrségi felügyelet, valamint munkanélküliség következett

Az interjúalany beszél iskolai végzettségéről (0:38), zenész édesapjáról (3:09), zenei pályafutásáról (4:17), egyéb területeken végzett tevékenységéről (7:24), a cigányság hátrányos megkülönböztetéséről (12:35), a cigányzene múltjáról, jelenéről és jövőjéről (13:35), a közveszélyes munkakerülésről (19:20), a roma holokauszttal kapcsolatos családi emlékekről (21:47), az interjúalany által a témában készített filmről (24:04), végül a Kádár-korszakban működő besúgókról (27:21).

0:00 családi háttér 4:30 annyira szegények voltak, hogy tbc-s lett, ezért keveset tudott iskolába járni, házasságkötéskor is alá kellett írnia a férjének egy papírt, hogy tud arról, hogy tbc-s 7:20 a férje az első kórházvonattal jött haza, ő is TBC-t kapott, így kezdődött az ismeretségük 10:00 a férje is, és ő is párttag volt 13:24 a rendszerváltoztatás nem változtatott sokat az életükön 15:24 három gyermeke született, és három unokája van

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az ortodoxiáról és a kóservágás nehézségeiről, valamint arról, hogyan költöztek Budapestre 1927-ben, és arról, hogy amíg édesanyja élt, betartották a vallási előírásokat, pedig nem volt könnyű a fővárosban (0:20). Szól arról, hogy a Rákosi-rendszerben nehéz volt a hitet megtartani, valamint arról, hogy azért jöttek fel Budapestre, mert édesapja szakmájából nehéz volt vidéken megélni. Szól továbbá az életkörülményekről és a lakáskörülményekről (7:30). Szól családja névváltoztatásairól, valamint arról, hogy első férjét besorozták, és nem jött vissza a háborúból (14:32). Beszél a holokausztról és Szálasi proklamációjáról, valamint arról, hogy egy bombatalálat miatti ijedtségben szülte meg gyermekét, a felügyelő tiszt felesége pedig alig akarta hívni a mentőket (16:25). Szól arról, hogy népes családjából ő, három nővére és a bátyja túlélte a holokausztot, de a bátyja az utolsók között jött haza az orosz hadifogságból (24:12). Szól arról, hogy milyenek voltak az életkörülmények az 1950-es években, arról, hogy nem tapasztalt antiszemitizmust a kommunista rendszerben, és arról, hogy alapvetően szerette azt a rendszert (25:10). Beszél arról, mit gondol Izrael államról és arról, hogy 1989 előtt nem tudott kilátogatni (29:30). Végül pártbizottsági munkájáról szól, és arról, hogy életjáradékot kap a II. világháború alatti szenvedéséért (33:45).

Az interjúalany beszél szülei és nagyszülei sorsáról, elmondja, hogy hogyan érintette őket a II. világháború és a munkaszolgálat. Elmeséli, hogy ő személyesen milyen módon került kapcsolatba a zsidó vallással és hogyan lett belőle rabbi. Szól rabbiként végzett munkájáról, házasságáról és az ortodox zsidó neveléssel kapcsolatos nézeteiről is. 0:22--nagyszülei, szülei, nagyapja munkaszolgálata; 8:58--anyja II. világháború utáni sorsa, neveltetése; 10:42--az interjúalany iskolái, hogyan került kapcsolatba a zsidó vallással; 15:30--hogyan lett az izraeli hadserg önkéntes katonája az öbölháborúban, hogyan tanulta a vallásosságot egy izaeli zsidó családnál, egy izraeli egyetemen folytatott tanulmányai; 19:0--tanulmányai a magyar rabbiképzőben; 21:20--házassága, gyermekei; 29:9--miért nem tért vissza Izraelbe

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a névadásáról, valamint arról, hogy milyen veszélyes játékokat játszottak a világháború utáni Székesfehérvárott (0:22). Beszél arról, hogy nem járt óvodába, mert édesapja földműves volt (5:10). Szól iskolájáról, a tanítási körzetekről (7:15), valamint a szórakozási lehetőségekről, a táncokról, és arról, hogy mikor egy fiú hazakísérte, édesanyja nem sokkal lemaradva követte őekt (10:15). Beszél a KISZ-életről, a Bambi és a Traubi szóda rendezvényekről és kirándulásokról (12:45), valamint megemlíti, hogy 1956-ban gyermek volt, és örült, hogy nem kellett két hétig iskolába menni (15:10). Beszél a továbbtanulás dilemmájáról, és arról, hogyan lett kereskedőtanuló. Itt nem választhattak szakot, hanem a személyzetis döntötte el, hogy hová járjon (16:45). A főnöke gyakran szándékosan terhelte őket, például zárás előtt még megpakolta a kályhát, hogy nehéz legyen kitakarítani (21:55). Szól tanulóéveiről, a kis csoportokról (23:10), majd az 1970-es évekről, a lakásszerzésről (26:25). Beszél a rendszerváltoztatásról, a diszkont-áruházzá alakulásról (29:20). Végül arról szól, hogyan tudott saját üzlethelyiséget bérelni, miután erre lehetősége nyílt (31:20).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:21), szülőfalujáról, a vajdasági Torontáltordáról (1:03), gyerekkoráról (1:57), tanulmányairól (3:18), arról, hogy az egyetemen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc délvidéki eseményeivel kezdett foglalkozni (7:50). Beszámol a katonasággal kapcsolatos (Szarajevóban szolgált) élményeiről (8:37), a jugoszláv szocializmusról (12:27), a délvidéki magyarság helyzetéről Trianontól napjainkig: megemlíti a terület visszacsatolását Magyarországhoz, a délvidéki vérengzést, a jugoszláviai téeszesítést (17:02), beszél édesapja második világháborús részvételéről, kommunisták által történő meghurcolásáról (19:55), a magyarság helyzetének javulásáról (21:38), arról, hogy magyarként a szerbeknek is taníthatott történelmet (26:18). Mesél a „fölülről csinált” délszláv háborúról (26:18), a civil lakosság megpróbáltatásairól (29:35), a fizetések nagymértékű csökkenéséről, az elképesztő inflációról (30:30). Megemlíti, hogy 1994-ben Debrecenbe költözött (32:42), végül kitér a vallásos életére (33:28).

Az interjúalany beszél családja eredetéről, a névváltoztatásról, valamint arról, hogyan telepedtek le Újpesten, ahol édesapja kisiparos volt. Elmeséli, hogy nem nagyon találkozott antiszemitizmussal 1941 előtt, de megvonták tőle a tandíjmentességet a polgári iskolában, mert nem állt fel a himnusz éneklésénél. Szól arról, hogy a nyilasok kényszermunkára vitték egy laktanyába édesapját, majd arról, hogy őket csillagos házba zárták. Először romeltakarítási munkákban segíettek, hogy ne vigyék el őket, de mégis elvitték. Először a téglagyárban dolgoztak, majd Németországba vitték őket. A háború után nehezen kapták vissza lakásukat, mert már laktak benne. Szól arról, hogy milyen munkahelyeken kezdett dolgozni, és arról, hogy ott nem tapasztalt antiszemitizmust, sőt, egy nagyon kedves sváb lánnyal dolgozott együtt. Beszél arról is, hogy járt Izraelben, de nem akart ott letelepedni, de ha fiatalabb korában hallott volna a lehetőségről, lehet, hogy úgy döntött volna. Arról is beszél, hogy bár nem volt sok zsidó barátja, azt elképzelni se tudta volna, hogy keresztényhez menjen hozzá. Végül arról beszél, hogy a rendszerváltoztatás nem hozott különösebb változásokat az életében, és arról, hogy a magyar államtól életjáradékot kap, Németországtól pedig nyugdíjat.

Az interjúalany beszél magáról, szüleiről, kisiskolás élményeiről (0:24), az 1941-es bácskai bevonulásról, második világháborús katonai élményeiről légvédelmisként (3:09), fogságba kerüléséről és hazatéréséről (5:27), a leventemozgalomról (10:33), a korabeli hitéletről (12:26), fiatalkori szórakozási lehetőségekről (13:25), az 1945-ös földosztásról és az 1960-as téeszesítésről (14:20), a Rákosi-korszakról (15:02), a jánoshalmi 1956-os forradalmi eseményekről (16:00), az 1945 utáni vallási életről (19:35),a TSZ-ről és a háztájiról (20:30), és a rendszerváltoztatás utáni kárpótlásról (23:58).

Az interjúalany beszél családja mérsékelt vallásosságáról, illetve arról, hogy ő személy szerint hogyan került szorosabb kapcsolatba a zsidó hittel. Mesél a közvetítő révén létrejött házasságáról, az általa megtartott zsidó szokásokról, és a ortodox vallásgyakorlás nehézségeiről. 0:20--nagyszülők, felmenői, mennyire tartják a vallási szokásokat; 2:40--szülei házassága, lakáskörülményeik, milyen szokásokat tartottak meg; 5:30--nagyszülők lakáskörülményei; 6:10--milyen iskolát végzett, hogyan kezelte a környezete a származását; 8:20--első munkahelye; 9:33--családja vallásossága, hogyan került szorosabb kapcsolatba a zsidó hittel, viszonya a cionizmushoz és Izraelhez; 17:45--közvetítő által létrejött házassága, családja; 23.55--mennyire nehéz manapság vallásos zsidóként élni Magyarországon, a gyermeknevelés nehézségei; 29:1--miért nem költöztek ki Izraelbe; 33:24--mi a véleménye Izrael államról; 34:39--véleménye a Kádár-korszakról, mit hozott nekik a rendszerváltoztatás

Az interjúalany beszél a tanulmányairól (0:26), második világháborús emlékeiről (1:25), arról, hogy az 1956-os forradalom idején házasodott, majd két évvel később megszületett az első gyermekük (6:52). Elmondja a véleményét Kádár Jánosról (11:54), a rendszerváltoztatás utáni helyzetről (13:46), bölcsődei munkájáról (18:10).

00:00 -01:50 Család 00:51-03:14 Gyerekkor 03:15 - 06:31 Második világháború 06:32- 14:25 Általános iskola 14:26- 15:36 Munkalehetőség 15:37 -23:26 Katonaság 23:27 -29:33 Budapesti élet 29:34- 32:51 Tanulás munka mellett 32:52 – 46:04 Életkörülmények, kultúra 46:05 – 49:55 Kádár-korszak 49:56 – 50:58 Rendszerváltoztatás 50:58 - 51:42 Nyugdíjas évek

Az interjúalany beszél családi hátteréről (0:16), amjd arról, hogy milyen materialista nevelést kapott tanulóévei alatt, például az evolúció tanáról (1:35). Szól arról, hogyan találkozott a Hit Gyülekezetével egy barátja révén és miként tért meg (06:40). Szól az istentisztelet körülményeiről a Kádár-korszakban (12:00), valamint arról, milyen támadásoknak voltak kitéve az állam részéről: megfigyelések, zaklatások, szondáztatás úrvacsora után (15:00). Beszél a megfigyelők és besúgók rendszeréről, a kisegyház megfigyeléséről (19:50). Szól a vallásszabadság értékéről, amit igazán csak az tud elismerni, aki meg volt tőle fosztva. Kifejezi reményét a 2011-es országgyűlési vita helyes kimeneteléről (22:00). Beszél arról, hogyan gyarapodott az egyház az elnyomás éveiben, hogyan tudtak evangelizációs tevékenységet folytatni (23:46), és arról, hogyan támogatja ő az egyházat (29:50). Végül a Hit Gyülekezete különleges szerepéről, az általa képviselt erőről szól (32:46).

Az interjúalany beszél evangélikus lelkész édesapjáról, a Teológiai Akadmémia elvégzéséről Budapesten, valamint arról, hogy miért választotta ő is a lelkészi hivatást (0:04). Szól arról, hogy miért döntöttek úgy a gödöllői ellenzékiek, hogy meghívják képviselőjüket, Cserbenka Ferencnét előadásra. A nehezen összehozott találkozó során a hölgy visszautasította az állítást, hogy a népet szolgálja, hanem inkább a pártot. Felháborodásában levelet írt, ami meg is jelent, a hölgy lemondását követelve, 56-ot forradalomnak nevezve (2:50). Végül az Elnöki Tanácsot kérték, hogy írjon ki referendumot a visszahívhatóságról, ami végül nem valósult meg, de a hölgy lemondott mandátumáról (8:20). Ezután előrehozott választásokat tartottak a gödöllői választókerületben, amit az interjúalany a Fidesz-MDF-SZDSZ színeiben megnyert. Így került be az Országgyűlésbe az első ellenzéki képviselőként (10:45). Szól első törvényjavaslatáról, október 23-a munkaszüneti nappá tételéről. Ezt a kommunista rendszer utolsó országgyűlése elvetette, de az első demokratikus első ülésén elfogadták. Arról is szól, hogy az utolsó kommunista kormányülés vendégeként kieszközölte a Grassalkovich-kastély felújítását (12:20). Szól arról, hogy milyen szerepe volt a Dunagate botrány felgöngyölítésében, hogyan jutottak be a Belügyminisztériumba kamerával, és ez hogyan vezetett a miniszter lemondásához (16:40). Szól arról is, hogy mik voltak ennek a következményei, hogyan segítette a demokratikus átalakulást (21:35). Beszél az ügynöktörvény létrejöttéről, hatásairól, arról, hogy mi volt Horn Gyula érintettsége, és arról, hogy mi az ügynökügy jelenlegi szabályozása (23:50). Beszél arról is, hogy miért nem politizál már (28:45), valamint arról, hogy miért szakadt szét az ellenzék az országban és Gödöllőn (30:50). Szól az anyaotthon megteremtéséről, a magzatvédelem fontosságáról és a politikusok megalapozatlan és határozatlan problémakezeléséről (33:12). Végül legújabb bővítési terveiről és a börtönmisszióról szól (36:05).

00:00-01:49 – bemutatkozás, emlékei 8 évesen az 1956-os forradalomról 01:50-09:23 – iskolai sportélet, főiskolai kosárlabda évek 09:24-11:17- visszaemlékezések a kosárlabda meccsekre, elszalasztott lehetőségek, edzői képesítés megszerzése Nagykanizsáról Egerszegre. 11:18-16:13 – Zalaegerszegre költözés, tanítási módszerek, változások az iskolai tanagyagban, tanári pálya 16:14-17:20 – a gyereke hozzáállása a tanárokhoz, az iskolához a rendszer alatt és után, a párttagság visszásságai, beszervezési kísérlet a pártba 17:21-21:02 – első választás, vallás az iskolában (rendszerben) 21:03-24:25 – edzőtábor a szocializmus idején, úttörő olimpia, jutalmazások 24:26-25:50 – a tanári pálya megbecsültsége 25:51-28:01 - a tömegsport támogatása a rendszer idején, diákolimpia sikerek, tehetségek 28:02-32:26 – kezdetek a Zala Volánnál, játékos-edző 32:27-33:56 – építőtáborok, nyári munkák 33:57-37:14 – divat, köpenyviselés 37:15-39:33 – szocialista ünnepségek, május 1-i élmények. 39:34-43:19 – a rendszer jó és rossz oldalai 43:20-45:48 – testi fenyítés az iskolában 45:49-48:15- a legtöbb párt egy meccsen. 48:16-49:12 – kedvenc csapat, játékos, edző.

Az interjúalany beszél arról, mi indította a papi pályára, és milyen iskolákba járt (0:30). Beszél a puha diktatúráról, és arról, hogy milyen változásokat hozott a Rákosi-rendszer üldözéséhez képest, ugyanakkor még 1971-ben is börtönbüntetést kaptak regnumiak (1:38). Szól a Kádár-korszak megszorításairól, az állami hitoktatási engedélyekről, a templomépítés korlátozásairól, a cenzúráról (3:50). Szól az Állami Egyházügyi Hivatalról, és sokáig első emberéről, Miklós Imréről (6:50). Beszél arról, hogy falun könnyebb volt felmorzsolni a vallásosságot, mint városban, ugyanakkor ott gyorsabban szüntették meg a hitoktatást (10:26). Szól a békepapokról (11:55), és arról, hogy ő mikor került először összetűzésbe a hatalommal (14:48). Beszél arról, hogy könyveket akartak vinni Erdélybe, de a határon elkapták őket (16:00). Szól arról, hogy az állambiztonság be akarta szervezni, mikor lehetősége nyílt a Szenföldre látogatni 1986-ban (17:30). Szól a besúgók és lehallgatások rendszeréről, ennek fenntartási költségeiről (20:50). Szól a rendszerváltoztatásról, mikor egyik korábbi zaklatója "időpontot kért" tőle, és aggodalmát fejezte ki. Erre azt tanácsolta neki, imádkozzék Szent Ambrushoz (26:10). Szól arról, hogy a rendszerváltoztatás közeledtével egyre kevésbé ellenőrizték (27:50), majd arról, hogy a hitélet megújult 1989 után. Még egyik régi zaklatójának a lánya is azt a helyet kereste nála, ahol titokban megkeresztelte a nagyanyja a kommunizmus idején (30:28). Végül Szent Ágoston szavaira hivatkozva úgy véli, hogy a nagy szabadság is rosszra vezetett a rendszerváltoztatás után (31:40).

Az interjúalany elmeséli, hogy a családja hogyan költözött át Lengyelországból Magyarországba és hogy hogyan élték meg a gettóban a II. világháborút, illetve az oroszok bevonulását. Beszél életkörülményeikről, az általuk tartott zsidó szokásokról és testvére 1956-ot követő disszidálásáról is. 0:20--családja, hogyan került át családja Lengyelországból Magyarországra, az általuk a családban használt nyelvek, vallásosságuk, milyen körülmények között éltek, mivel foglalkoztak a szülők; 3:40--testvére disszidálása, édesapja halála, gyermekkora, a helyi zsidó közösség működése; 6:19--milyen emlékei vannak a gettóról és az antiszemitizmusról; 7:17--szülei iskolája, munkája, melyik hitközségnek voltak a tagjai, milyen zsidó szokásokat tartottak; 9:24--a gettóban töltött napok, a szovjetek bevonulása; 12:8--hogyan indult újra az élet az oroszok bevonulása után, miért nem disszidáltak 1956 után ők is; 14:12--hogyan ismerkedett meg a férjével, házassága; 17:24--mit dolgozott a szocializmus időszaka alatt, hogyan élte meg ezt az időszakot, milyenek voltak az élet-, és lakáskörülményeik ekkoriban; 21.20--külföldi rokonok; 22:23--hogy viszonyult Izrael állam létrejöttéhez, miért nem tudtak kivándorolni ide; 24:30--véleménye a rendszerváltoztatásról

Az interjúalany beszél arról, hogyan hívta konspirációs beszélgetésre a piarista gimnáziumból a Gellérthegyre Kovács László káplán. Nemcsak a bázisközösségről, hanem arról is beszéltek, hogyan kell lerázni a belügyi megfigyelőket (0:35). Szól arról, hogy nem csak keresztény közösség voltak, de itt nyilvánosságot kapott például 1956 is. Eldöntötte, hogy Szegedre megy kispapnak (6:00). Felvették Szegedre, de rögtön el is vitték katonának Nagyatádra. Leszerelés után még egy évig Budapesten maradt a közösségben (10:00). A szemináriumban alacsony szintű volt a képzés (13:38), el is bocsátották, csak a kalocsai érsek közbenjárására maradhatott bent (15:08). Diakónus-szentelése helyett ismét el akarták bocsátani, a kispapok szolidaritást vállaltak vele, de ezúttal tényleg elbocsátották (18:55). Társai is el akartak jönni, de lebeszélte őket, mert ezzel csak az állam dolgát könnyítenék meg (22:20). Ezután sokat barangolt az országban, mert ekkor egyre inkább Bulányi-ellenes fordulatot vett a közélet, és sehol nem fogadták szívesen. Bulányi atya egyik barátjához irányította, ahol sokáig élt. Végül a csehszlovákiai földalatti egyházban akarta magát felszenteltetni, de végül úgy döntött, hogy laikusként akarja a közösséget szolgálni (24:20). Sok munkahelye volt, de gyakran kirúgták, vagy megtiltották neki, hogy fénymásolót használjon (35:30). Végül a Bulányi-féle mozgalomról, annak szerepéről, valamint a rendszerváltoztatás utáni karrierjéről szól (40:00).

Az interjúalany beszél oktatásáról, szülei fogalalkozásáról és arról, hogy korábban pedagógus szeretett volna lenni, de a könyvtáros örsben töltött idő alatt nagyon megszerette a könyvtárat (0:08). Szól arról, hogy miként volt lehetőség németet tanulni a hatvanas években, valamint arról, hogy miként járt Németországban (4:20). Szól arról, hogy kereskedelmi érettségi után könyvtár-népművelés szakon végzett Debrecenben, és arról, hogy akkor még szigorú elitképzés folyt a felsőoktatási intézményekben (10:48). Beszél arról, hogy milyen munkakörben kezdett el először dolgozni a könyvtárban, majd hogyan lett igazgatóhelyettes és igazgató (15:20). Szól az 1997-es könyvtári törvényről, ami megújította és új alapra helyezte a közgyűjteményeket, arról, hogyan újult meg az Országos Dokumentumellátó Rendszer, valamint arról, hogyan forradalmasította az online katalógus a könyvtárak életét (17:00). Szól a pályázatok jelentőségéről a könyvtárak finanszírozásában (25:00), majd az internet szerepéről az olvasás népszerűsítésében, és arról, hogy a könyvtárélményt nem lehet semmivel helyettesíteni (26:50).

Az interjú három nagy témakör köré szerveződik: 1. fiatalkori generációs lázadás rendszerellenes politikai felhangokkal (alternatív zenekarok és életformák), 2. a nyolcvanas évek második felének ellenzéki tevékenységei (tüntetések – az 1986-os „lánchídi csata”; egyetemi – főiskolai körök: Agria Kör, Jászi Kör; erdélyi és lengyelországi utazások) illetve 3. a rendszerváltoztatás (1988/1989 Egerben). Az interjú első harmada a lázadó gimnazista évekről szól (a csövesek, punkok, autóstoposok világa). Az interjúalany aláhúzza ennek a tinédzserkori lázadásnak a politikai vetületeit, a paradox módon a mainál politikusabb ifjúsági közéletet a cenzúra ellenére. Ma már látszik, hogy egy szűk kör volt csak politikailag aktív, de akkor nekik úgy tűnt: ők a többség, „mi vagyunk a nép”. Beszél az előfelvételis katonaidejéről, a néphadsereg bornírt világáról, elavult fegyverzetéről, a hidegháborús éveket idéző ideológiáról, ostoba jelszavakról. A laktanyában vesz részt az 1985-ös választásokon: szó esik az egypártrendszer választási komédiájáról és elmeséli, milyen underground gesztussal húzták ki a hozzá hasonlóan gondolkodókkal a választólapról Kádár János nevét és írták a helyére Nagy Feróét. Az interjú következő tematikai egysége a 80-as évek második felének története: az 1986. március 15-i tüntetés és a tüntetők elleni rendőri erőszak a Lánchídon, az Erdélybe és Lengyelországba járás mint ellenzéki gesztus és romantikus-groteszk kalandok színtere, az Agria Kör tevékenysége Egerben és a Jászi Kör tevékenysége Debrecenben. Az interjú utolsó harmada a rendszerváltoztatás egri eseményeit beszéli el: tüntetés és ülősztrájk a Munkásőrség feloszlatásáért, a Lenin – szobor becsomagolásának happeningje. 0:15--fiatalkora, az akkori könnyűzenei élet, hogyan látták ő és társai a korabeli politikai életet; 10:52--katonaévei, katonaemlékei; 14:30--hogyan zajlott a korabeli tanácsválasztás és pár társával hogyan űztek gúnyt a szavazásból; 18:10--főiskolás évei, részvétele az 1986-os lánchídi csatában; 27:59--az egri Agria Kör megalapítása, mi volt a tevékenységük, milyen közéleti kérdésekkel foglalkoztak; 33:10--milyen benyomási voltak, amikor először utazott ki Romániába; 38:52--milyen benyomások érték lengyelországi útja során; 42:15--milyen megmozdulásokon vett részt az 1980-as évek végén, hogyan csomagolták be Lenin szobrát; 47:55--miért nem lépett politikai pályára a rendszerváltoztatás idejében

Az interjúalany beszél arról, hogyan végezte el középfokú tanulmányait, majd hogyan járt a pécsi orvosi karra azért, hogy ne kelljen katonának mennie, valamint azért, hogy átjelentkezhessen a gyógyszerészetre (0:10). Közben szövödében és traktorosként is dolgozott (6:30), végül pedig matematika-fizika szakra ment, szintén azért, hogy átjelentkezhessen, de ezt nem engedték meg (9:00). Laboránsként kezdett dolgozni egy pécsváradi patikában, közben pedig a szegedi gyógyszerészetre felvételizett. A posta késve hozta ki a levelet, így egy nappal később tudott csak a felvételire elmenni, de Búzási Géza professzor gyorsan összehívott egy felvételi bizottságot külön neki. Így jutott be végül a gyógyszerészet szakra (12:00). Beszél egyetemi éveiről, a tantárgyakról, a szakérettségisekről, az ösztöndíj összegéről (16:40). Szól arról, hogyan zajlott le az államosítás a gyógyszertárakban (21:38), és részletesen leírja a patikák meglepetésszerű megtámadását és lefoglalását (24:15). Arról is részletesen szól, hogyan szervezték át és standardizálták a gyógyszertárak működését (27:00). Szól későbbi munkahelyeiről (31:00), vvalamint arról, hogy miként küldték el szakvezetői továbbképzésre a minisztériumba, hogyan lett gyógyszertárigazgató, és arról, hogy milyen jól meg volt alapozva az akkori felügyeleti rendszer (33:40).

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan került a gyógyszerész pályára az 1960-as években, és hogy milyen átalakítások zajlottak ekkor a gyógyszeriparban. Beszél az 1950-es években lezajlott patikaállamosításokról, illetve szól a rendszerváltoztatást követő patikaprivatizációban betöltött szerepéről is. 0:13--származás, család, iskolái, hogyan utasították el a tanári pályára való jelentkezését, és hogyan sikerült továbbtanulnia, egyetemi tanulámányai; 2:23--a Gyógyszertár Vállalat megalakulásának és a korábbi patikaállamosításoknak a története; 6:4--hogyan alakult át a gyógyszerészet az 1960-as években és milyen munkákat végzett pályakezdőként, majd elismert gyógyszerészként; 8:48--részvétele a patikaprivatizáció kidolgozásában és a magángyógyszertárak megindításában; 13:39--a pécsi gyógyszertár vállalat; 15:10--hogyan élte meg az államosításokat, mi történt az államosított patikák dolgozóival; 18:7--az 1960-as modernizáció hatásai és következményei; 23:30--mennyire elégedett a pályájával

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és oktatásáról a ciszterci gimnáziumban, valamint a cserkészetről (0:08). Szól az 1948-as államosításról, az oktatás folytatásáról, az új intézmény és az ifjúsági mozgalmak keltette ellenérzésről, valamint arról, hogy könyvben is kiadta cserkész örstársaival való 1948-as levelezését (2:45). Szól arról, hogy érettségi után a zirci teológiára jelentkezett, amit azonban megszüntettek, a növendékek egy része pedig disszidált vagy börtönbe került (7:30). Ő a budapesti teológián el tudott végezni két évet, majd katonai szolgálatról visszautasították és rakodómunkásként kellett elhelyezkednie (10:15). Szól arról, hogyan került tudományos segéderőként a pécsi egyetemre, s így hogyan állt vissza értelmiségi alapállása (13:50). Végül részben a rend bátorítása miatt elvégezte a pécsi tanárképző orosz szakát kitüntetéssel, és hogyan kedvelte meg Nyugat helyett a Keletet (15:00). Rendszerellenessége miatt vidékre rakták tanítani, majd úttörő vezetést bíztak rá, végül egy külvárosi iskolában tanított Pécsett, de mindegyikkel jól járt, értékes tapasztalatot és tudást gyűjtött ezen évek alatt (18:36). Szól arról, hogy egy ideje már tudományos írásai jelentek meg pedagógia témakörban, amikor felkérték, hogy fogadjon el egy állást a pedagógia tanszéken. Először a hátrányos helyzetű diákokkal kezdett foglalkozni, majd a romológia szakértője lett, ilyen tanszék felállításában is segédkezett (27:20). Szól a rendszerváltoztatásról, arról, hogy szabadon felvállalhatta hitét, és keresztény nyári szabadegyetemet szervezhetett (35:14). Valószínűleg ez is volt az oka nyugdíjazásának (39:40). Végül arról szól, hogyan segédkezett a Mester és tanítvány című lap elindításában Hoffmann Rózsával együtt (42:50).

01:20 - Család 02:35 - Gyerekkor 04:10 - Általános iskola, úttörő 05:00 - Gimnázium '71-75, főiskola, 1 év sorkatonaság 06:20 - Kisdobos, úttörő, táborok 14:04 - KISZ, vándortábor 10:35 - Sport-birkózás (úttörő, serdülő, ifjúsági, junior) 21:35 - Ifjú Gárda 26:40 - Főiskola, terepgyakorlat külföldön is (Kijev, NDK) 29:40 - Rendszerváltoztatás, katonaság 34:25 - Család, utazási lehetőségek

Az interjúalany mesél nagyszüleliről és szüleiről, valamint az egykori hajdúböszörményi és debreceni zsidó közösség működéséről. Elmeséli, hogy családjában hogyan tartották a hitüket, és hogyan nevelték a zsidó szokások előírásainak megfelelően a gyermekeiket a szocializmus időszakában is. 0:24--szülők, nagyszülők, foglakozásuk, származása, lakóhelye; 8:30--hogyan tartották a hitüket (pl. öltözködéseben, hajviseletben), és mivel foglalkoztak, hogyan tartották a család többi részével a kapcsolatot; 11:38--érték-e gyermekkorában antiszemita hatások, milyen nyelveket beszéltek a családban; 13:25--milyen emlékeket őriz a szocializmus időszakáról, hogyan tudták elkerülni a gyermekeik a vallásuk miatti konfliktusokat az iskolában; 18:55--házassága; 19:41--véleménye a kitelepülésről, és viszonya Izrael állam létrejöttéhez

Bátor Botond, a Pálos Rend tartományfőnöke elmeséli, hogy a '70-es, '80-as években miért döntött az egyház mellett, hogyan látja az egyház helyzetét, nehézségeit a rendszerváltoztatás előtt és az azt követő években. 0:15--hogyan történt a meghívása a szerzetesi pályára; 4:29--milyen lehetőségei vannak a szerzeteseknek hitük megélésére a rendszerváltoztatás előtt és után; 8:30--hogyan tudják a mai fiatalok megélni a hitüket, milyen nehézségekkel kell szembenézni egy szerzetesi életre vágyó fiatalnak; 15:28--mi a különbség a rendszerváltozás előtti és a mai vallási élet között; 22:4--üzenete a mai ifjúságnak

Az interjúalany 1945-ben született Budapesten. Beszél gyermekkori és iskolás élményeiről. Munka mellett, esti képzésen végezte el a főiskolát. (05:50) 18 évesen kezdett el dolgozni. Részletesen beszél a munka mellett elvégzett Kandó Kálmán Főiskola Üzemmérnöki szakáról. (08:32) 11 évesen élte át az 1956-os forradalmat Angyalföldön. A környéken mindenki a szovjetek kivonulását akarta. Szülei nem engedték, hogy részt vegyen a forradalomban. Visszaemlékezik arra, hogy az angyalföldiek kifosztották a rákosrendezői pályaudvart, mivel úgy tudták, hogy itt tárolják a Szovjetunióba szállítandó termékeket. Angyalföldön nem voltak harcok, de végig forradalmi volt a hangulat. A forradalom leverése után látta Budapest lerombolt részeit, a kilőtt tankokat. (18:30) Beszél szülei életéről. Rengeteget kellett dolgozniuk, sokat szenvedtek emiatt, sosem hittek a kommunizmusban. (25:46) Az interjúalany egész életében nagy érdeklődést mutatott a hajók után. Huszonévesen elmehetett tengerjáró hajóra dolgozni. Az Újpest Duna-tengerjárón szolgált 5 évig. A tengerészek közül szinte senki sem disszidált, pedig volt rá lehetőség. A tengerészek jól kerestek, csempészhettek, elégedettek voltak. (34:54) A rendszerváltoztatástól nagyon sokat várt, de hatalmasat csalódott. (37:28)

Az interjú mesél a rendszerváltoztatás időszakáról, amelyet az MSZMP reformszárnyának tagjaként, illetve a MSZP alapítójaként élt meg. Elmondja, hogy mit ítél a szocializmus pozitív, mit pedig negatív vonásnak, illetve szól a rendszerváltoztatás előjeleiről, illetve következményeiről is. 0:15--munkája a televízióban; 4:38--mi történt vele a rendszerváltoztatást megelőző években, hogyan érezték meg a rendszerváltoztatás szelét; 17:14--hogyan volt érzékelhető a változás a megyei pártvezetésben; 19:45--a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások a megyében, az első szabad választások; 22:50--az MSZP megalakulása, ennek következményei; 27:40--a marxizmus megvalósításának nehézségei, az elmúlt rendszer pozitív és negatív vonásai, összehasonlítása más társadalmi rendszerekkel; 36:40--a privatizáció és ennek következményei, hogyan alakult át a társadalom szerkezete a rendszerváltoztatást követően

00:12:26 Életének kezdeti nehézségei zsidósága miatt, lakhelyváltozások. 12:27-14:11 Édesanyjának szerelmi élete. 14:12-20:29 Kötődése Magyarországhoz a férjén keresztül, élményei tapasztalatai a kommunista Magyarországról. 20:30-23:35 Második látogatás Magyarországra, lakodalom Magyarországon. 23:36-26.29 Jugoszláv nyaralás, családlátogatás nehézségei a határon való átvizsgálás a neve miatt. 26:30-27:38 Nevének eredete. 27:39-40:02 Munka Angliában, a magyar étterem története. 42:03-44:41 Balatoni élmények, élelmiszerhiány. 44:42-49:14 Összegzés a származásáról és a történelemről. 49:15-53:01 Első benyomások, Magyarországról, a falusi életről.

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, arról, hogyan lett végülis katolikus vallású, és hogyan ment át a katolikus iskolába. 1945-ben Ausztriába menekült, majd 1946-1952 között az orvosi egyetemre járt. Végzés után gyerekgyógyász akart lenni, de szülésznőnek kényszerítették (0:00). Beszél házasságáról és gyermekeiről, a családi életről (4:55). Beszlé gyermekkorának szép világáról, a Horthy-korszakról, az akkori polgári világról. A család és a társadalom életében sokkal nagyobb szerepet játszott a szeretet (8:40). Szól arról, hogy a hitéletet hogyan próbálta lerombolni a Rákosi-rendszer, például hogyan néztek szét az ő lakásukban is feszületet keresve (11:15). Visszatér családjának harmonikus viszonyára a két világháború között (13:25), majd elmeséli, hogy egy véletlen döntése hogyan mentette meg a biztos haláltól, amikor a várost bombázták (19:15). Szól a Rákosi-rendszer erőszakszervezeteiről (22:20), majd arról, hogy a rendszerváltoztatás során elmaradt a számonkérés (24:22). Beszél arról, hogy tizenkét éve rákbeteg, arról, hogy az Úristen segítségével megnyugvással tudja fogadni, valamint szól a fiatalokhoz a kereszténység fontosságáról (26:20). Rátér arra, hogy édesapja katonai szolgálatot teljesített a II. világháborúban, és a nyugatra hátrálás során a családját is magával vitte Ausztriába (30:15). Végül az 1956-os debreceni eseményekről szól, például arról, hogy a megszálló orosz parancsnokok feleségei a klinikán szültek, valamint arról, hogy a forradalom napjaiban a rektor tanítási szünetet rendelt el (34:38).