Az interjúalany beszél gimnáziumi éveiről, pályaválasztásáról, első munkahelyeiről és munkáiról. Mesél az evangélikus egyház rendszerváltoztatás előtti és utáni működéséről és presbiteri tevékenységéről. 1:00--családja, származása, édesapja lelkészi tevékenysége 5:37--az 1956-os eseményekkel kapcsolatban őrzött emlékei 8:39--gimnáziumi évei és pályaválasztása, miért az építész pályát választja, miért nem sikerül az első felvételije 14:44--milyen családi hatásokra köteleződik el az egyház mellet 17:43--milyen szakmai elismerésekben részesül 18:35--első munkahelyei, munkái, az általa tervezett templomok 26:10--mikor és kapcsolódott be az evangélikus egyház tevékenységébe, hogyan lesz presbiter 35:15--mit csinál még a munkája mellett, hogyan él előtte az apja példája, Ordass Lajosról őrzött emlékei, miért kötnek az egyház tagjai kompromisszumot az állammal, Káldy Zoltán tevékenysége, az egyház nehézségei a rendszerváltoztatás előtt és után

Az interjúalany 1938-ban született Megyaszón (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). Beszél családjáról. Apja bárói uradalomban volt kertész, testvére nem született. Gyermekkorában sokat játszott a szembeszomszéd zsidó kisfiúval, a szeme láttára hurcolták el a II. világháború végén. A településen 2 hónap alatt vonult át a front. Az orosz katonák kedvesek voltak a gyerekekkel, de a fiatal nőket megerőszakolták. Közel volt Miskolc, hallotta a bombázásokat. (06:26) Az általános iskolát szülőfalujában járta ki. A Sárospataki Református Kollégiumba jelentkezett, de adminisztrációs hibákra hivatkozva nem vették fel, így nem maradt más választása, csak a kohóipari iskola. Ennek elvégzése után a kohómérnöki karra jelentkezett a Miskolci Egyetemere 1956-ban, de csak gépészmérnöknek vették fel. Később át tudott menni kohász szakra. (14:20) Egyetemistaként ismerte meg későbbi feleségét. 2 hét ismeretség után kérte meg a kezét, egy év múlva összeházasodtak. (16:58) Minden egyetemen végzett fiatalt központilag elhelyeztek a munkahelyeken. Az interjúalany elvileg Csepelre került volna, de apósa el tudta intézni, hogy Diósgyőrben maradhasson. Feleségével szövetkezeti lakáshoz jutottak, családot alapítottak, két gyermekük született. Közben a diósgyőri kohóban is haladt felfelé a ranglétrán. Beszél a kohászati termelés menetéről. (27:22) Beszél a kohóban végrehajtott fejlesztésekről. 1985-ig dolgozott a kohóban, majd kereskedelmi vezérigazgató-helyettes lett, ami elsősorban irodai munkával és utazással járt. Szakmájából kifolyólag több helyen, még Indiában is járt. Beszél szakmai tapasztalatairól. (38:36) Munkája miatt járt nyugati országokban, beszél az ott tapasztalt életviszonyokról. (40:04) A kereskedelmi vezérigazgató-helyettesi pozícióban érte a rendszerváltoztatás, amely olyan változásokat hozott, amelyek a kohót rosszul érintették. Lecsökkent a piac, megszűntek a korábbi kapcsolatok, visszaesett a termelés. A rendszerváltoztatás utáni intézkedések következtében rövid ideig a kohó elsőszámú vezetője is volt, de ekkorra a gyár már kényszerkölcsönökre szorult. Dunaújvárosi kollégáival közösen végül acélértékesítő üzembe is belekezdett. A kohót leállították és szétszedték. (49:32) 1998-ban ment nyugdíjba, de emellett ideiglenesen egy budapesti kohó vezetését is elvállalta. Összesen 33 évet töltött Diósgyőrben. (54:14)

Az interjúalany beszél származásáról, a cigányság tagolódásáról, családjáról (0:05), a Nagyváradról történő elköltözésről, a családot érintő államosításról (5:15), neveltetéséről (7:11), orvosi tanulmányairól (9:28), munkájáról (11:20), a kiskundorozsmai cigányok mélyszegénységéről, és az őket ért hátrányos megkülönböztetésről (12:46), a nevelésükben játszott szerepéről (16:17), apja és nagyapja segítőkészségéről (20:45), a cigány gyerekek analfabetizmusáról (23:14), a cigányok integrációját, szociális körülményeinek javítását célul kitűző szervezetekben végzett tevékenységéről (pl. Országos Cigánytanács) (25:12), a cigányság második tragédiájaként aposztrofált rendszerváltoztatásról, és a cigány önkormányzatokról (33:46).