1934-ben született Kercán, foglalkozása tanár. Édesapja református lelkész, édesanyja tanítónő volt(0:50).Az interjúalany bemutatja a szülőhelyét, egy parókiát. A középiskolát Kőszegen, Pápán, ill. magántanulóként töltötte. Erről mesél az interjúalany(1:56).Debrecenbe járt egyetemre, a természettudományi karra. Az interjúalany az '50-es évek egyetemi életéről mesél(5:18).Édesapja a második világháborúban tábori lelkész volt. Valamint elmeséli ködös, gyermeki emlékeit a világháborúról(8:35).A német és az orosz megszállással kapcsolatban idézi vissza az emlékeit(10:58).A szülei helyesnek tartották a földosztást(14:19).Származása miatt többször megkülönböztetés érte,főleg a tanulmányai alatt. Az interjúalany a Kádár kori munkalehetőségekről beszél, főleg az oktatás területén(15:16).Az államosítások nem érintették a családot, mert annyira szegények voltak. De az iskola államosítása már sokkal érzékenyebben érintette a családot. Az interjúalany erről meséli személyes élményeit(21:46).1954-ben édesapja győri lelkész lett, így a család oda kötözött(23:36).A párt végig jelen volt az iskolában, az igazgató vagy néhány más tanár személyében(24:13).1956-ban pár nap késéssel szerzett tudomást a pesti eseményekről. De a győri tüntetéseken személyesen is részt vett. Ezt részletezi(26:54).Amíg az Őrségben élt, az édesapja gyülekezetéből több száz embert telepítettek ki a Rákosi rendszerben(30:37).1956 novembere után szinten elképzelhetetlennek tűnt az, hogy valaki ittmarad Magyarországon. Az interjúalanynak sohasem jutott eszébe, hogy elhagyja az országot(31:46). Az ismerősei közül egy személyt ki is végeztek 1956-os szerepe miatt(35:14).Kádár Jánost semmilyen szinten nem tudta elfogadni. Továbbá a Kádár-korszakról mesél az interjúalany(36:10).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), édesapja Horvátországból történő átszökéséről Magyarországra, akit a család többi tagja is követett (0:46), ahol először egy tanyán éltek (4:46), a ráksi iskoláról (6:45), II.világháborúval kapcsolatos emlékeiről (7:41), a háború alatti élelmiszerellátásról (11:24), az 1945 utáni újrakezdésről (12:13), tanulmányairól, nyári munkáiról, pályakezdéséről, a fizetési viszonyokról (13:40), a kulákok, svábok helyzetéről (21:05), a korabeli árakról (22:53), a békekölcsönről, a Rákosi-korszak megszorításairól, padlássöprésről, beszolgáltatásról (24:19), a közveszélyes munkakerülőkről (27:35), a szocialista ünnepekről (29:46), a katonaságról (32:48).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, arról, hogy édesanyja megtanította kézimunkázni, és hogy a tőle kapott értékek terelték a pedagógusi hivatás felé (0:50). Szól a II. világháború eseményeiről, az orosz katonák rekvirálásairól (7:40). Szól édesapja hazajöveteléről az orosz hadifogságból, és arról, hogy hitetlenkedve hallgatták történeteit, mert gyermekként nem hitték, hogy a Szovjetunióban ilyen rossz dolgok történhetnek (10:54). Szól a Rákosi-rendszer jó tulajdonságairól, így a társadalmi mobilitás előmozdításáról (16:00), de a rosszról is, így a megtorlásokról, mezőgazdasági terrorról és kontraszelekcióról (18:15). Külön szól arról, hogy fiatal tanítónőként neki is agitálnia kellett a téeszesítésnél, és az egyetlen érv annak a fenyegetése volt, hogy a gyermeket nem veszik majd fel iskolába (20:35). Szól arról, hogy hitüket zavartalanul tudták gyakorolni (21:35), majd arról, hogyan lett igazgató, és miként tudták fejleszteni az intézményt (21:35). Végül a Kádár-korszakot hasonlítja össze az azóta eltelt évekkel (30:00).