Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, munkás szüleiről (0:12), majd rátér arra, hogy gyerekként milyen játékokat játszottak, hol aludtak (5:00). Beszél az ünnepekről, a karácsony megünnepléséről (8:20). Szól II. világháborús emlékeiről, a bombázásokról, valamint arról, hogy kiszedették a fülbevalókat a lányok füléből, nehogy a szovjetek kitépjék (10:57). Szól a svábok kitelepítéséről Solymárról. A listáról az utosló pillanatban vették le őket, mert édesapja foglalkozására szükség volt, de sok rokonukat kitelepítették (13:18). Szól arról, hogy sokan elásták az értékeiket abban a reményben, hogy még visszatérhetnek. Szól az első és második transzportról, valamint arról, hogy Karlsruhe környékén barakkokban szállásolták el a kitelepítetteket (17:00). Egyik kitelepített sógora 1954-ben egy felhívás hatására Ausztráliába települt, ahonnan még ma is levelezik a két család (21:00). Megemlíti az 56-os forradalmat (22:48), majd rátér arra, hogy a kitelepítés után nem volt tanítás sokáig, ő pedig dolgozni kezdett. Először az óvodában segített be, majd kitanulta az esztergályos szakmát (23:40). Később irodai munkára került, békekölcsönt kellett váltania, majd végül a faiparban kezdett dolgozni. Itt ismerte meg a férjét is, aki később iparengedélyt váltott ki (27:10). Arról is szól, hogy sokan félelemből magyarosították a nevüket (31:50). Végül a Kádár-korszak jobb életkörülményeiről szól, a rengeteg munkáról, ami az ország újjáépítéséhez kellett. A fejlődést jól jelzi, hogy nem kellett annyi gyermekkoporsót készíteni, mert a gyermekhalandóság nagyban csökkent. Szól arról is, hogyan élénkült meg a németországi rokonokkal való kapcsolattartás 1956 után (32:30).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), édesapja Horvátországból történő átszökéséről Magyarországra, akit a család többi tagja is követett (0:46), ahol először egy tanyán éltek (4:46), a ráksi iskoláról (6:45), II.világháborúval kapcsolatos emlékeiről (7:41), a háború alatti élelmiszerellátásról (11:24), az 1945 utáni újrakezdésről (12:13), tanulmányairól, nyári munkáiról, pályakezdéséről, a fizetési viszonyokról (13:40), a kulákok, svábok helyzetéről (21:05), a korabeli árakról (22:53), a békekölcsönről, a Rákosi-korszak megszorításairól, padlássöprésről, beszolgáltatásról (24:19), a közveszélyes munkakerülőkről (27:35), a szocialista ünnepekről (29:46), a katonaságról (32:48).

Az interjúalany beszél gyermek- és iskoláséveiről, melyet az akkori Sztálinvárosban töltött. Kitér Sztálinváros felépítésére, a DISZ-re, és elmeséli 1956-tal kapcsolatos személyes élményeit. Végül beszámol arról is, hogy milyen körülmények között hagyta el Magyarországot. 0:13--születés, család 2:46--II. világháború, orosz megszállás, viszony az orosz katonákkal 5:24--iskolái, gimnáziumi évei, melyek egybeesnek "Sztálinváros" felépítésének idejével; hittan és úttörőmozgalom 13:50--hogyan éltek a Rákosi-rendszerben, földosztással kapcsolatos emlékei 15:50--hogyan éli meg diákként, hogy DISZ titkár lett, egy DISZ konferencia leírása 18:40--1956 előzményei, milyen jelei voltak, hogy valami van a levegőben, hogy próbál ő is ellenállni a DISZ-ben, és hogy lép ki a szervezetből 22:00--1956 első napjai helyileg, hogyan értesülnek a műegyetemi eseményekről, Gerő és Sándor András előadásai, az általános sztrájk kitörése; hogyan kerül Pakson börtönbe és hogyan szabadul ki 34:37--részvétele egy munkásgyűlésen, ahol sikerül leváltania a vezetőséget 37:10--mi történt november 4-én, hogyan áll be katonának, harcol az oroszokkal, és hogyan vonul be a Vörös Hadsereg 44:15--iskola a forradalom alatt és a leverése után 46:26--hogy és miért megy ki Ausztriába