Az interjúalany röviden beszámol tanulmányairól, majd áttér az intézethez kerülésének körülményeire, a kezdeti nehézségekre, az intézeti oktatás jellegére, és annak változásaira (0:33), pedagógiai módszereire (6:55). Elmeséli, hogyan mentett meg egy intézeti növendéket a börtöntől, aki kompromittálódott az 1956-os eseményekben (8:47). Elmondja, hogyan bújtattak a diákok egy lánynevelő intézetből szökött lányt 11 napon át (11:02), majd röviden kitér a Gyógypedagógiai Főiskolán szerzett tapasztalataira, és apja nevelési alapelveire (18:25). Beszél arról, hogy Erdélyben töltött gyerekkorában román iskolába járt, ezzel kapcsolatban kifejti a beás cigányokkal kapcsolatos elméletét (21:04). Elmondja, mivel foglalkoztak szabadidejükben a gyerekek, valamint, hogy mi történt velük az intézetből kikerülve (25:25). Kitér a fegyelmezési és jutalmazási módszerekre (29:46), arra, milyen kapcsolatot ápolt az intézetben végzett diákokkal, és felsorolja, milyen szakmákat tanítottak (35:07). Végül megemlíti, hogy már a rendszerváltoztatás előtt is voltak már jobboldali növendékeink, a rendszerváltoztatás után pedig bevezették a vallási oktatást az intézetben, és sokan önként elkezdtek templomba járni (36:33).

0:00 a Testnevelési Főiskolán töltött éveiről beszél, a férfiak akkor csak két év szolgálat után jelentkezhettek, a mindennapi egyetemi életre emlékezik vissza 4:31 a fiúk fokozatosan eltűntek a padokból, mert egyre többen kikerültek a frontra, a hirdetőtáblán pedig megjelentek a gyásztáviratok 7:51 mesél a kosárlabdában elért eredményeiről, a mesél a különböző sportágakról 9:45 a Margit-híd felrobbantásáról mesél, két ismerőse a robbantás túlélője volt, az ő történetüket mesél is 13:09 mesél a légiriadókról, és a bombázásokról, ezek egyre sűrűbbek lettek 18:05 1944 őszén még elindult az oktatás, de a létszám már nagyon megcsappant, novemberben az évnek vége lett, mert a katonaság költözött be az épületekbe, de ő nem tudott hova menni, a családja elmenekült már Szegedről, csak úgy maradhattak, hogy állományba vették őket 22:20 később ott sem maradhattak, egyik évfolyamtársához ment, de a házat találat éri, így egy kocsival és egy menetlevéllel átmenekülni Pestre, ott egy családnál lakott márciusig 24:18 az utazás nem volt könnyű, mert a vonat szakaszosan járt, Nagykőrösig jutott el, onnan gyalog ment Kecskemétre, onnan pedig Szegedre utazott, májusban Budapestre tehervagonok tetején tudott visszautazni 26:57 a háború után a kosárlabdát folytatta, nem volt sportmezük, cipőjük, nem kaptak a pályán kívül semmit 30:41 a háború után a semmiből kellett indulni, az üzletekben nem volt kapható semmi, a háború után, amikor gyermeke volt, nem volt tüzelőjük 34:12 mesél az inflációról, és a jegyrendszerről 37:02 a férjét feljelentették a népbíróságon, de felmentették, viszont ez a meghurcolás nagyon súlyos teher volt a családnak, mindennap várták azt, hogy jönnek értük 39:35 a férje nem taníthatott tanár létére, ezért órásmester lett, csak 1962-ben tudott tanárként elhelyezkedni 45:08 1949-ben áthelyezték a tanárképző főiskolára, így lett tanár 46:37 mesél az ötvenes évek sportéletéről, a szovjet szisztémát akarták a bajnoki rendszerben megvalósítani 49:40 a Munkára, Harcra Kész mozgalomról mesél

Az interjúalany beszél a családjáról (1:54), édesapja és nagyapja, valamint saját első és második világháborús emlékeiről, menekülésükről a szovjetek elől, a férfiak internálásáról (3:19). Kitér arra, hogy édesapját 18 hónap után engedték el, és ezután semmilyen magasabb pozíciót nem tölthetett be (11:29). Mesél a vallásgyakorlás nehézségeiről, a papok meghurcolásáról (14:27), tanulmányairól (18:37), az 1956-os forradalom előzményeiről, és magáról a forradalomról, valamint annak leveréséről (23:05). Beszámol a forradalom leverése utáni dányi megtorlásról (46:10), a lakiteleki találkozóról, az MDF-be való belépéséről (47:23), az 1990-es választásokról (50:30), az MDF-SZDSZ paktumról (52:01), államtitkári kinevezéséről (55:00), értékrendjéről (55:35).